Díjat kapott a "Kádár-kockák" díszítőművészetét bemutató album a frankfurti Könyvvásáron

.

A Német Építészeti Múzeum (DAM) és a Frankfurti Könyvvásár Építészeti Könyv Díjával (DAM Architectural Book Award) tüntették ki a 66. Frankfurti Könyvvásáron Katharina Roters Hungarian Cubes (Magyar kockák) című albumát, amely a hatvanas-hetvenes években épült magyarországi vidéki családi házak, a Kádár-kockának is nevezett épületek díszítőművészetét mutatja be.

Hungarian Cubes UDettmar-dij

hungariancubes
    A 2009-ben alapított díjjal az év legjobb építészeti könyveit jutalmazzák. Az idén 74 kiadó összesen 205 kötettel pályázott. A nemzetközi zsűri egyebek között a szerkesztést, a tartalmi koncepciót, az újítás, innováció mértékét és a mű időszerűségét, aktualitását vizsgálva bírálta el a műveket, és a legjobbnak talált tíz munkát díjazta.
    Az indoklásban a lakók által díszített, festett családiház-homlokzatokat bemutató kötetről kiemelték, hogy vannak házak, amelyeket építészek terveznek azzal a meggyőződéssel, hogy az emberek éppen olyan házban akarnak élni, amilyen a tervezőasztalon formálódik, és vannak házak, amelyeket lakóik terveznek és alakítanak a saját meggyőződésük alapján. A Hungarian Cubes minderről egyszerre szól, hiszen bemutatja a magyarországi vidék "rideg, lelketlen szabványházait", és azt is, hogy miként alakították őket lakóik.
    A Kádár-kockák díszített homlokzatairól készült képek egy "népművészeti hagyományokból" táplálkozó, "megdöbbentő ellenkultúrát" mutatnak be. Ez a diktált egyformasággal szembeszálló, "felforgató díszítőművészet" alulról induló kezdeményezés az építészetben - tették hozzá az indoklásban, hangsúlyozva: jó lenne, ha a magyar példa követőkre találna.
    A díjat Katharina Roters magyar-német képzőművész, a kötet szerkesztője, a homlokzatokat ábrázoló fényképek alkotója vette át a világ legnagyobb könyvvásárán 2014. október 8-án, szerda este tartott ünnepségen.
    A Magyarországon is kapható kötetet a zürichi Park Books kiadó jelentette meg idén tavasszal. Az album a fényképek mellett építészettörténeti és néprajzi, kulturális antropológiai esszék révén is bemutatja a Kádár-kockák díszítőművészetét. (MTI)

A kötet társalkotói Hannes Böhringer, Prakfalvi Endre, Szijártó Zsolt és Szolnoki József, a művészeti szerkesztő Lepsényi Imre.

Kiadó: Park Books, 2014
Nyelv: angol
171 oldal
Kötés: félvászon
ISBN: 3906027430

Országblamázs, országimázs, Kádár-kocka címmel jelent meg kritika a könyvről a librarus honlapján:

Egy svájci könyvkiadó gondozásában jelent meg az album – és nem mellesleg a DIE ZEIT is foglalkozott a kötettel –, mely a magyar vidék építészetének XX. századi furcsaságára nyitja rá szándékosan szorosra zárt szemünket.
A Kádár-kockaként ismertté vált falusi lakóépületet mindenki ismeri, és mert a homlokzatán feltűnő, nagyon is jellemző geometrikus díszítéssel együtt egy korszak szimbóluma, ezért aztán el is fog tűnni. A lakók átépítik és átvakolják, mielőtt még rájöhetnénk arra, hogy a maga bornírt, viszolyogtató módján – mint egy korszak szimbóluma – értéket képvisel a maga. Amikor feltűntek ezek a tájtól és értékrendtől idegen házak, akkor az sokak számára a kitörést jelentette a döngölt padló és a penészes falak világából. Mielőtt tömegessé vált volna, egyfajta státuszszimbólumként (is) működött, ahogy mintaadóvá lett a homlokzat színezett vakolatán megjelenő geometrikus mintázat is. A vidéken mindenhol megtalálható Kádár-kockák „díszítőmotívumai” ráadásul vírusként terjedtek, mutálódtak. Abban az időben, az ellenállásra szándék sem volt, így sokfelé megesett, hogy a vonalzóval rajzolt színes minták a „gazdatestről elszabadulva” külön életet éltek és feltűntek a népi építészet hagyományos épületein is. Ami praktikus értelemben kiemelkedés a nullkomfortból, az szellemi hatásában csak a legvadabb tudatmódosító drogokhoz mérhető.Magunktól észre sem vesszük, s ha mégis, akkor hajlamosan vagyunk szégyenkezni miatta, ahogy felnőtt ember pirul, amikor előkerülnek tinédzserkorának kazettái. Tényleg külföldiekre – szerzőre, kiadóra – van szükség ahhoz, hogy rácsodálkozzunk arra, amit „amúgy” ismerünk.
Hálásnak lehetünk Katharina Rotersnek, hogy foglalkozik a múltunkkal, rányitja szemünket arra, ami a miénk! Mert akkor is miénk, ha nem örülünk neki… bár be kell vallanom, hogy belőlem sok elfeledettnek hitt emléket rángatott elő a képek nézegetése.
Reméljük, a Kádár-kocka nem örök, de tudatosítsuk, hogy a Kádár-kocka az örökségünk, itt is, ott is, amott is…

A HVG Utáljuk, ronda, külföldön mégis sztár címmel írt az albumról.

Kapcsolódó cikkek