Nemzetközi építészpolitikai kitekintés 10. - Finnország (2001)

.

finn01-rs

FINN Építészpolitika 2001

A mi közös Metropoliszunk
Az Ussimaa és Itä – Uusimaa Régiók Építészeti Politikája

LETÖLTÉS EREDETI NYELVEN

A dokumentum megjelenését támogatta az 
Országos Főépítészi Iroda

Egy jobb építészeti kultúra irányába

Egy jó épített környezet funkcionális, kellemes, biztonságos, és gyönyörű. A legjobb esetben pedig inspirációt ad, illetve gazdagítja a tapasztalatokat, valamint felkínálja a gazdaságilag, és ökológiailag megvalósítható élettér feltételeit. Az építészeti kultúra egy építmény életének valamennyi fázisát befolyásolja, kezdve a tervezéstől, a fenntartáson, a fejlődésen, és a felújításon át. Egy építészeti politika olyan, közös célkitűzéseket hoz létra, melyek tükrözi a lakosok, a döntéshozók, és a tervezők szándékait az épített környezettel kapcsolatosan.

Jelen építészeti politikának az a célja, hogy támogassa a jó építészet létrehozását, a fenntartható, és izgalmas életkörülményeket, gondoskodjon az épített örökségről, valamint az épített javak fenntartásáról. Elvárja, hogy magas építészeti minőség jelenjen meg az épületben. Ugyanakkor azonban támogatást is nyújt a finn építészet, és tervezés nemzetközi szempontból is magas elvárásainak, és versenyképességének fenntartásában. A finn kormány 1998-ban hagyta jóvá a nemzeti építészeti politikát, és a dokumentum a jelen anyag megfogalmazásakor kerül felülvizsgálatra.

A felülvizsgált, földhasználatra vonatkozó nemzeti célkitűzések szerint valamennyi földhasználatnál a tervezet oly módon kell elkészíteni, hogy fenntartható használatot biztosítsanak a meglévő épület-készlet vonatkozásában, illetve gondoskodjon a magas minőségnek megfelelő városképről. A városi területek fejlesztésénél figyelmet kell fordítani arra, hogy biztosítsák a zöld területeket, valamint a rekreációs területeket az integrált terekből.
Az építészeti politika egy központi eszköz arra, hogy ezeket az országos iránymutatásokat betartsák.

„A mi Közös Metropoliszunk” egy közös építészeti politikát jelent az Ussimaa és Itä – Uusimaa Régiók vonatkozásában. Hangsúlyt fektet az épített környezet helyi jellegzetességeire, és jelenlegi állapotára a két régióban, és meghatározza a további fejlesztés regionális célkitűzéseit, valamint, javaslatokat is tesz e célok elérésére.

02-rs

A politikát az Ussimaa és Itä – Uusimaa, valamint az Uusimaa Regionális Környezeti Központ regionális tanácsai közötti együttműködéssel vázolták fel, számos szakértővel együttműködve. Reméljük, hogy a jelen anyag arra készteti a régió városait, és önkormányzatait, hogy jelöljék ki a saját céljaikat a fejlesztésre, és gondoskodjanak a saját, épített környezetükről, és építészeti kultúrájukról.

04-rs

Az építészeti politika, és a kihívások, melyekkel az épített környezetnek szembe kell néznie

Az épített környezett fejlesztésével, és fenntartásával kapcsolatos fő kihívások, az éghajlati változás, valamint az gazdasági hatékonyság, az életkörülmények minősége, a kiszolgáló egységek struktúrája, és elhelyezkedése, a lakosság elöregedése, és az épület műszaki minősége. Általánosságban tárgyalva, a városi szerkezet tagolást igényel, és energiahatékonyságát jelentős mértékben javítani kell. A várostervezés, és építészeti tervezés eljárásait, és gyakorlatait tovább kell javítani, hasonlóan a lakosok, a döntéshozók, és a tervezők közötti párbeszédhez.

Az építészeti politika megpróbál közösen elfogadható célokat meghatározni annak érdekében, hogy javítsa az épített környezett minőségét, és ökológiai fenntarthatóságát, valamint, hogy fejlessze az építészeti gyakorlatokat, és az építészeti kultúrát az önkormányzatoknál, valamint Uusimaa területén. Ezeket a célkitűzéseket integrálni kell az önkormányzati földhasználat-tervezéssel, valamint a regionális, stratégiai tervezéssel, és a konkrét fejlesztések fényében ezeket rendszeresen felül kell vizsgálni. Jelen építészeti politikai következményei aztán megmutatkoznak a tervezési alapelvek kiemelésénél, az értékítéletek meghozatalánál, valamint az épített környezet és táj azonosság-fontosságának kiemelésében.
Ez az építészeti politika – a párbeszédekkel együtt – remélhetőleg mind a lakosságnál, mind pedig a döntéshozóknál azt erősíti, és olyan kihívásokat állít, hogy felismerjék az ő helyi épített környezetük és tájuk egyedi jellegzetességeit. Ahogyan a társadalom egyre inkább multikulturálissá válik, nagyon fontos, hogy a lakosok megismerjék saját területük jellegzetességeit, hagyományait, és történetét. Például, a helyi iskolákkal történő együttműködés segíti a közös szomszédságban élők egymáshoz közeledését, és növeli a lakosok értékítéletét a saját, helyi környezetük iránt. Az iskolák számára lehet speciális tanfolyamokat kínálni az épített környezet témájában, a kötelező tanterv kiegészítéseként. A lakosok által létrehozott egyesületek, a faluközösségek bátoríthatók arra, hogy vegyenek részt azon ötletek kidolgozásában, melyek a saját területük kiaknázására, és tervezésére vonatkoznak. A lakossági aktivitást lehet támogatni például díjak, vagy egyéb jutalmak kitűzésével a sikeres gyakorlatok felismerésének jutalmazásául. A lakosság befolyását a saját területén folyó ügyekbe tovább lehet javítani oly módon, hogy lehetőséget kínálunk arra, hogy részt vegyenek ezekben, illetve az építésekkel kapcsolatban tanácsokat adjanak.

06-rs

Az építészeti politika, mint regionális eszköz

Jelen regionális építészeti politika, rendelkezésre bocsátja azokat a szempontokat, melyek túlmutatnak az egyes önkormányzatokon, és ez a tény remélhetőleg az olyan önkormányzatok közötti párbeszédhez, és együttműködéshez fog vezetni, akik hasonló témákkal foglalkoznak. Jelen dokumentációnak az a célja, hogy támogassa a gyakorlatok, és a tervezési iránymutatások kialakítását minden egyes önkormányzat számára, valamint, hogy támogassa őket a politikai elfogadottság elnyerésében.

08-rs

Hogyan látjuk Uusimaa jövőképét…

A környezet első osztályú

A környezet csodálatos, tartós, funkcionális, és alkalmazkodik a változásokhoz. A különböző időszakok lenyomatai jellegzetes azonosságot biztosítanak a területnek. Az épített környezet jó életminőséget kínál valamennyi korú, és kulturális hátterű lakos számára. Egyszerű, és biztonságos az egyik helyről, a másikra történő eljutás. A szolgáltatóegységek, és a munkahelyek a lakosokhoz közel helyezkednek el, hasonlóan a rekreációs, és természetjárási lehetőségekhez.
A városok, a városi környezetek, és a vidéki kisvárosok (falvak) vonzó lakhelyek. Támogatják lakosaik jó közérzetét, valamint képzett munkaerőt, és társaságokat vonzanak a területükre. A lakhatási költségek megfizethetőek. A lakóterületek tervezésének alapja a már meglévő épített környezet, a táj, és a természet. Az építészeknek a közösségek létrehozásában is van szerepük. Levonják a következtetéseket a terület régi épületállományából, és a lakhatási szokásokból; megtartják a régit, annak érdekében, hogy elérjék a fenntartható fejlődés célkitűzéseit.

Az épített környezett megfelel a klímaváltozás kihívásainak

Ussimaa és Itä – Uusimaa régiói úttörő szerepet játszanak az energia-hatékony építészetben, valamint a szén-semleges életvitelben. A magas minőségű építészet támogatja az energia-hatékony épületeket, és közösségeket, és természetessé, és vonzóvá teszi az ökológiai életstílust. A környezeti változások, és a szélsőséges időjárási körülményeket figyelembe veszik a tervezésnél, az új épületek építésénél, valamint a régi épületek felújításánál.
Az új fejlesztések illeszkednek a terület szerkezetébe, és megfelelően kihasználják a vasúti szállítási hálózatot, különösen Helsinki külterületein. A vidéki környezetekben az új fejlesztések kiterjesztik a meglévő falvakat. A szolgáltatások, és a munkahelyek elérhetőek gyalog, kerékpárral, vagy tömegközlekedéssel. A magángépjárművek használatát nagymértékben lehet csökkenteni. A gazdasági hatékonysági, és az életstílus-elemzések részét képezik mind az új építéseknek, mint pedig a rekonstrukciós projekteknek. Az épületek alkalmazkodnak a különböző használatokhoz, valamint, a különböző használók igényeihez. A régi épületek felújítása, illetve azok megfelelő újrahasznosítása megerősíti az egyes területek jellegzetes tulajdonságait. A víz, a hulladék, és az energia-infrastruktúra, valamint a közlekedési összeköttetések mind energia-hatékony, és gazdaságos módon működnek.

A tervezési, és építési munkák folyamat megfelelően működik

Az épített környezet tervezése, annak fenntartása és fejlesztése holisztikus nézeteken alapul, ahol a kulturális, a társadalmi, az ökológiai és gazdaságossági tényezők egyensúlyban vannak. A környezetet a lakosokkal együttműködve tervezik meg. A földhasználati tervek segítenek a megvalósítandó projekt minőségének meghatározásában az adminisztratív régiók, és önkormányzatok döntéseivel, és programjaival együttműködésben. A tervezési folyamat jól működik, és alkalmazkodik a közösség igényeinek változásaihoz. Az önkormányzatok építési, ellenőrzési tevékenysége kompetens, és magas minőségű. A beszerzési folyamatok támogatják az önkormányzatok építészeti politikái célkitűzéseit.

Az épített környezett karbantartása, és megóvása virágzik

A finn alkotmány szerint, valamennyi állampolgár felelősséget visel a környezetért. Az épített környezetről gondoskodni kell oly módon, hogy az fenntartható legyen kulturálisan, ökológiailag, közgazdasági szempontból, és társadalmilag. Felelős karbantartási munkálatokkal, és a műszaki problémákra történő azonnali reakcióval elérhető, hogy a károk ne váljanak kezelhetetlenné. Valamennyi renoválási, és átalakítási munkában olyan, megfelelő megoldásokat kell keresni, melyek figyelembe veszik a kérdéses épületek, és szerkezetek minőségi követelményeit. Amikor épületek felújításáról, vagy javításáról van szó, akkor megfelelő szakembereket kell alkalmazni, különösen, ha az épületek kulturális, vagy történelmi jelentőséggel bírnak. Elkerülendő a régi épületeken végrehajtott felesleges változtatás oly módon, hogy azokat olyan tevékenységekre használják, melyek megfelelnek az adott épület adottságainak. A falusi közösségek, illetve a városban a lakossági egyesületek segítenek a megosztott környezet iránti felelősség viselésében, és támogatást élvez azon tevékenységük, mely a környezetük megóvásának lehetőségeiben rejlik.

11-rs

Ussimaa és Itä – Uusimaa lakosai jó okkal lehetnek büszkék, az alábbiak miatt:

Az Ussimaa és Itä – Uusimaa környezet igen gazdagnak mondható a tájai, és az épített környezetei okán, valamint régészeti öröksége okán is. A terület épített környezete nagyon gazdag a különböző rétegekben: régi, és új épületek léteznek egymás mellet, és a városias környezet harmóniában van a tájjal. A városi lakhatás különböző formái léteznek, kezdve a történeti favárosoktól, egészen a legújabb, modern lakónegyedekig. A terület természetes környezete és tájai megtartották a legfontosabb jellegzetességeiket és annak ellenére, hogy megnövekedett az üdülőépületek száma, a legtöbb régióbeli tengerparti strand megtartotta eredeti megjelenését.

12-rs

A terület épített környezetének legfontosabb jellegzetességei az alábbiak:

  • Régészeti helyszínek, ősi tájak, bronzkori kősírok, középkori, falusi dombok
  • Suomenlinna tengeri erődje – Finnország egyik világörökségi helyszíne
  • Helsinki sziklákra épített városi területe, valamint a történelmi fatelepülések: Tammisaari, Porvoo, Loviisa és Hanko
  • A közigazgatás, és a hadviselés történelmi helyszínei: Helsinki neoklasszikus központja, Raasepori vár romjai, a Loviisa erődítmények, és különböző erődítmények kezdve az I. Világháborútól, Porkkala szovjet megszállásáig
  • Azon vidékek és falvak mezőgazdasági tájai, melyek még a középkorból gyökereznek: A Nagy Parti Útvonal (Suuri Rantatie), és annak mentén elhelyezkedő, történelmi falvak, középkori kőtemplomok, plébániák
  • Régi majorok miliői, mint például a Mustio, Prastkulla (Raasepori), Sjundby (Siuntio), Suur-Sarvilahti, Tervik, Malmgârd (Pernaja), és Kytaja (Hyvinkaa)
  • Történelmi parkok, és kertek, mint például a Traskanda kastélypark, Espoonkartano (Espoo), a tájvédelmi park, és épített kert Fagervik Manor (Inkoo), a Mustio kastély parkja (Raasepori), valamint városi parkok Helsinkiben, mint például: Kaisaniemi, Esplanadi és Kaivopuisto
  • Különböző időszakok városi környezetei: lakónegyedek a háború utáni rekonstrukció eredményeképpen (Maunula), a modern építészet helyszínei (Pihlajamaki, Tapiola), a tengerparton, és a vasúti folyosók mentén alapított közösségek (Hanko, Kauniainen), a külső kerületi fejlesztés (Olari, Kivenlahti), valamint új, magas minőséggel megépített városi fejlesztések (Arabianranta, Vuosaari, Porvoon Lansiranta)
  • Történeti, és kortárs ipari környezet, és közösségek: Fiskars, Billnas, Aminnefors (Raasepori); Hôgfors (Kark- kila), Strômfors (Ruotsinpyhtaa), Fagervik (Inkoo), Kilpilahti (Porvoo), Koverhar (Hanko), valamint a mészipar Lohja area, Kirkniemi (Lohja)
  • A tengerpart, és a szigetcsoportok mentén elhelyezkedő különböző lakóházak, és villák, melyek kötődnek a történeti tengerész, és hajós életmódokhoz
  • Innovatív, új épületek, melyek magas építészeti színvonalat képviselnek: középületek, lakóépületek, iskolák, és templomok
  • Értékes természeti területek, a regionális szerkezet részként: Viikki - Vanhankaupunginlahti, Laajalahti
  • Az innovatív, és stílusos újrahasznosítás régi épületek esetében: a városháza Karkkila városrészben, a Helsinki Színházi Akadémia, mely egy korábbi gyárépületben, a Kokos Gyárban helyezkedik el, a kulturális komplexum a régi gyapjúgyárban, Hyvinkaa; a "Korjaamo" kulturális komplexum egy korábbi villamos remízben, Töölö városrészben

Az épített környezet, és a kulturális táj, mint erőforrások

14-1Az Ussimaa és Itä – Uusimaa régiók központi részét képezik egy olyan, nagyvárosi környezetnek, mely két millió lakosnak ad otthont. A terület országos üzleti, kulturális, kutatási, és oktatási központot képez, és csomópontot jelent mind az országos, mind a nemzetközi utazásokhoz. A terület épített környezetének spektruma magában foglalja mind Helsinki városi területeit, mind pedig a vidéki, és parti területek kulturális tájait.

Az Uusimaa és Itä-Uusimaa régiók tájai tipikusak Finnország déli, parti területeire. A fő táji jellegzetességeit a területnek lehet látni a tengerparti, és a szigetcsoporti területeken, a Salppausselka területen, valamint a folyóvölgyi, mezőgazdasági területeken.
A terület kulturális tájára, valamint épített környezetére az is jellemző, hogy mind természetes körülményekből fejlődtek ki, mind pedig történelmi, és közgazdasági körülmények okán. A svéd nyelvet beszélő finnek történetileg is a parti területeken éltek, míg a belső területek finn-nyelvű lakosságának kultúrája hozzájárult a sokrétűséghez.
14-2Helsinki neoklasszikus központja, és a különböző korú városi kerületek együttese teszi ezt a területet egy sokrétű, városi mozaikká. A vidéki, és regionális központokban megjelennek azok a jellegzetességek, melyek különböző történelmi időszakokból származnak, mint például a 12 középkori kőtemplom a Nagy Parti Út környezetében, illetve annak mentén, valamint a Királyok Útja (Suuri rantatie, Kuninkaantie), mely eredetileg Viipuri-t kötötte össze Turku-val. Sok olyan uradalom található, melyeket a középkori svéd nemesség alapított, és a mai napig fennmaradt, mint a terület nagyobb gazdaságai.
Egy adott terület jellegét számot különálló, mégis, egymás fedő kultúra adja meg, melyek nem feltétlenül földrajzi szempontból alakulnak ki. Ugyanakkor azonban a kis közösségek, és falvak kohéziós ereje gyakran igen erős. A Stockholm-ba, Szentpétervárra, a Balti államokba, és Európába meglévő összeköttetés elősegíti Nagy Helsinki területének domináns szerepét, valamint, annak multikulturális, és nemzetközi atmoszféráját. A nagyvárosi terület minden szintjén jellemzi a döntéshozatalt az összehangoltság, és a változások fogadóképessége. A Nagy Helsinki terület különösen ismert a vitalitásáról, és gyors növekedéséről. A növekedés, és a terjeszkedés kihívásokat támaszt a környezettel szemben, melyeket csak széleskörű együttműködéssel lehet megoldani, függetlenül a közigazgatási határoktól. Mind Uusimaa, mind Itä-Uusimaa arról nevezetes, hogy vannak olyan távoli területek, ahol a vitalitás javítása külön kihívást jelent. Mind a növekvő központokban, mind pedig a vidéki központokban fontos szerepet játszik a kulturális táj a lehetőségek megteremtésében, valamint abban, hogy vonzerőt jelentsenek a terület számára.

Ahol akarat van, ott megoldás is van

2001-Finnorszag

A politika

Megérti, hogy egyetlen önkormányzat sem engedheti meg magának, hogy szegényes környezetet teremtsen;
Az épített környezetre vonatkozó döntéseket, és politikákat hozzáköti az önkormányzat szélesebb körű politikájához, és stratégia-teremtéséhez;
Az a célja, hogy a tervek magas színvonalon valósuljanak meg, az önkormányzat környezeti politikája, mint egész, egy részeként;
Ismeri, és figyelembe veszi az esztétikai értékeket, és egy adott terület konkrét, identitás-formáló jellegzetességeit, és azon munkálkodik, hogy ezeket az önkormányzat legjobb érdekei szerint fejlessze;
Gondoskodik arról, hogy az önkormányzat megfelelő erőforrásokkal, és kompetenciával rendelkezzen a földhasználat, és építkezések szabályozására.

15-rs

A szabályozó, és ellenőrző hatóságok

Megfelelő, vonatkozó információt biztosítanak az épített környezet témájában a megfelelő időben a használatra, a tervezésben, a döntéshozatalban, és a megvalósításban;
Rendelkezésre bocsátja az információt a sikeres gyakorlatokról, és projektekről;
Folyamatos párbeszédet folytat az építkezés minőségéről;
Arra készteti mind az önkormányzatokat, mind pedig az építkezőket, hogy igyekezzenek minél magasabb építészeti minőséget elérni.

16-1-rs

A fejlesztő, a befektető, és az ingatlan-tulajdonos

Megfelelő tartalékkal rendelkezik a tervezéshez, a megvalósításhoz, valamint minden egyes építkezési projekt irányításához, és felügyeletéhez;
A kezdetektől tájékoztatja a tervezőt az építési projekt céljairól annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a munkafolyamatok tervezésében az eltérő gondolkodásmód;
Gondoskodik arról, hogy munkatársai megértsék az építészeti célokat, valamint megfelelő kompetenciával rendelkezzenek a tervezési munka megvalósításában;
A projektek értékelésekor figyelembe veszi az építészeti, és funkcionális szempontokat, az ügyfél-megelégedettséget, valamint a gazdasági szempontokat is;
Gondoskodik a megfelelő színvonalú karbantartásról, annak ismeretében, hogy egy olyan épületet, melynek nem romlik az állaga könnyebb ismételten bérbe adni, vagy újraértékesíteni;
Ismeri, és tudja, hogy a jó építészet szépséges, tartós, funkcionális, és hosszú távon is gazdaságos mind a befektető, mind a tulajdonos szempontjából. Ezen kívül, az épületek felújítása, és átalakítása különböző céloknak felel meg, mind közgazdasági, mint ökológiai szempontból.

17-1-rs

A tervező

A szóban forgó projektet átfogóbb esztétikai, és funkcionális szempontból veszi figyelembe a környezettel összefüggésben, a terület többi tervezőivel, és hatóságaival történő együttműködéssel;
Ismeri a projekt területén az esetleges kultúrtörténeti, táji, és természeti értékeket, és ezeket a tervezési folyamat során figyelembe veszi;
Őszinte párbeszéddel együttműködik a lakosokkal, a felhasználókkal, és az egyéb érintettekkel;
Figyelembe veszi, hogy a terület lakosai azok, akik a leginkább ismerik a saját területüket, és a saját igényeiket, melyeket figyelembe kell venni, kezdve azzal, hogy meghatározzák a projektcélokat;
Ösztönzést, és rendszeres, kiegészítő képzést kap annak érdekében, hogy a szakértelme a kor igényeinek megfelelő legyen.

A lakos

Képes arra, hogy megkövetelje a magas minőségű külsőt;
Törekszik arra, hogy megismerje a terület azonosságának, és a táji struktúrának a jellegzetességeit, például olyan tevékenységek során, melyeket iskolák, vagy lakóegyesületek szerveznek;
Rendszeres, és egyértelmű információt kap, például az Interneten keresztül, vagy az éves tervezési jelentésen keresztül arról, hogy mennyire vették figyelembe az önkormányzati stratégiában, vagy fejlesztési tervekben a terület helyi jellegzetességeit;
Úgy jár el, mint egy érdekelt, helyi érdekképviselő, azáltal, hogy részt vesz a felújításokban, és a terület funkcionalitásának javításában lakossági fórumokon, közérdekű eseményeken, és civil szervezeteken keresztül;
Aktív résztvevőként jár el az önkormányzat területhasználati (föld), tervezési, és építkezési folyamataiban,
Az adott helyre vonatkozó tudásával hozzájárul a döntéshozatalban, a tervezésben, és a fenntartásban;
A helyi közösségi szellemet, és büszkeséget magáénak tudja, fenntartja, és másoknak is átadja;
Segít fenntartani saját, helyi környezete tisztaságát, és jó állapotát.

A társaság

Részt vesz a régió jólétének erősítésében;
Ismert a környezetbarátságáról, az alacsony szénkibocsátásáról, valamint a magas minőségű termékeiről, és gyártási körülményeiről;
Tevékenységével emeli helyi közösség profilját, és az épített környezet minőségi szintjét;
Működésével támogatja az épített környezet fejlődését oly módon, hogy növeli a társadalmi egyenlőséget, a környezeti biztonságot, és minőséget;
Elkötelezettséget mutat abban az irányban, hogy elérje a közigazgatási testületek építészeti politikáinak a célkitűzéseit.

17-2-rs

A helyi szokások meghatározzák a nagy egészet

Az Uusimaa és Itä-Uusimaa régiók sokarcúak. A különböző helyszínek jellemzői általában jobban megkülönböztethetőek, mint egy nagyobb régió jellemzői, mégis, ezek a helyi jellemzők hozzájárulnak Uusimaa, mint egész identitásának megformálásához.

A terület életterének, és épített környezetének javítására tett lépéseket annak alapján kell megtenni, hogy felismerjük, melyek azok a megközelítések, amelyek konkrétan illeszkednek a kérdéses területhez. Egy magas minőséget képviselő épített területet legjobban úgy lehet elérni, hogy a különböző szakterületek képviselői együttműködnek: a tervezők, épülettervezők, várostervező mérnökök, közlekedéstervező mérnökök szakmáiban történő együttműködés, hasonlóan a tájépítészekkel, a múzeumi hatóságokkal, az építészeti felügyeleti bizottságokkal; mindezt annak érdekében, hogy egy kellemes, élhető környezetet lehessen létrehozni.

Az következő oldalakon (24-33 az eredeti, angol szövegben) példákat mutatunk be arra vonatkozóan, hogy milyen, különböző, épített környezetek léteznek az Uusimaa területen, valamint, hogy milyen elvárásokat támasztunk ezekkel szemben, valamint fejlesztésüket hogyan közelítjük meg.

A mi elképzelésünk szerint Uusimaa…

  • A történelmi városok olyan helyek, melyek magukban foglalják a múltat, a jelent, és a jövőt.
  • A regionális kisvárosok közös hálószobák.
  • A lakótelepi területek független, és élénk városi kerületek.
  • A családi házas területek teljesítik lakóik álmait.
  • A falvak eltérő, és kellemes lakókörnyezetet biztosítanak.
  • A vidéki területeken nagyszerű élni, mivel ott gondoskodnak a kulturális környezetről.
  • A munkahelyi környezetek a minőség, és a kompetencia kirakatai.
  • A közlekedési környezetek funkcionálisak, biztonságokat, és esztétikusak.
  • A zöld területek kellemesek esztétikai szempontból, és lehetővé teszik a természet megtapasztalását.
  • A vízpartok megújuló helyek, ahol a természet, és az ember találkozik

27

A mi elképzelésünk szerint Uusimaa…

Történelmi városok olyan helyek, melyek magukban foglalják a múltat, a jelent, és a jövőt.

Példák:
Helsinki belvárosa, Tammisaari, Loviisa, Porvoo, és Hanko központjai…

Jellegzetességek:

  • Az épületállomány, és a városi terek megosztott regionális, és nemzeti értéket képviselő kulturális értékeke.
  • E helyek megkülönböztető jellemzője abból ered, hogy különböző időszakokat fednek le, összekötve a helyi lakosokat saját területükhöz, és vonzva a látogatókat más területekről.
  • Az épületek, utcák, terek, és parkok alkotta történelmi miliő keretet ad egy élénk, városias életvitelhez.
  • A megfelelő számú lakos, és a megfelelően különböző életkor megtartása kihívást jelenthet.

Célok:

  • Meg kell becsülni az épített örökség értékét, mind forrás, mint kellemes életlét szempontjából, illetve vonzerőt biztosítva, ugyanakkor gazdasági forrásként is szolgálva.
  • A városias életteret tovább kell fejleszteni, mint élénk környezetet mind a lakók, mind a szolgáltatások számára.
  • A meglévő városiasság, és a történelmiség érzése megtartandó, és új tevékenységeket kell meghonosítani a kultúrtörténeti környezetben.
  • Az energia-hatékonyságot figyelembe kell venni a felújítási munkálatoknál, mint ahogyan az épületek fő jellegzetességeit is meg kell tartani.

Intézkedések:

  • Fenntartani a városközpont területét a gyalogosok, és a kerékpáros-forgalom részére.
  • Fenntartani, és növelni a központban lévő lakásállományt, és kiszolgáló egységeket.
  • Bármely új építési fejlesztést oly módon kell megtervezni, hogy az támogassa a városközpont funkcionalitását, és atmoszféráját.
  • Az új fejlesztések tervezésénél meg kell tartani a város történelmi épületeinek arányát.
  • Karban kell tartani a város régi, és értékes épületállományát, és gondoskodni kell arról, hogy a renoválás megfelelő irányítással történjen.
  • Megfelelő forrást kell biztosítani az épületek, és a közterületek karbantartására.
  • A város, és tereivel kapcsolatos történelmi emlékek összegyűjtése, és elérhetővé tétele.

28

Eszköztár

Épületek, és parkok számbavétele, konzultáció a múzeumi hatóságokkal, kiadványok a helyi történelemről, városközpontra vonatkozó tervek, díjak a fenntartásra, városi események, sétálóutcák…

29

A mi elképzelésünk szerint Uusimaa…

A regionális kisvárosok közös hálószobák.

Példák:
A következőkben felsorolt regionális kisvárosok: Hyvinkää, Järvenpää, Karjaa, Klaukkala, Kerava, Kaunainen, Kirkkonummi, Askola, Mäntsälä, Nurmijärvi, Nikkilä, Söderkulla, Vihti…

Jellegzetességek:

  • Kisvárosi kultúra: a közterek, és a sétáló-utcák térként szolgálnak a szórakozáshoz, és az összejövetelekhez
  • Gyalogosok számára fenntartott területek, találkozóhelyek
  • A szolgáltatások közel helyezkednek el, könnyen elérhetőek, jók a közlekedési összeköttetések.
  • Könnyű összehozni az embereket.
  • Az épületállománynak gyakran versenyezni kell a nagyáruházakkal, és szervizállomásokkal.

Célok:

  • A helyi kultúrát többarcúvá kell tenni, és meg kell teremteni annak megkülönböztető jellegzetességét.
  • Legyenek vonzó helyszínek, gyalogos- és kerékpárutak.
  • Az épített örökség lehet a forrása a városi központ vonzerejének.
  • Növelni kell annak a lehetőségét, hogy a központban lehessen lakni, és dolgozni is.
  • A városközpont legyen egy kellemes, és élénk hely, számos, különböző szolgáltatással.
  • A központ szolgáljon kellemes környezetként a gyermekes családok szempontjából.
  • A terület alkalmazzon fenntartható energia-megoldásokat, és fejlett gazdaságosságot.

Intézkedések:

  • Közös elképzelések és ötletek meghatározása a központ fejlesztéséra, valamint a központ „koncepciójának” tisztázása.
  • Egyetértést kell elérni a célok vonatkozásában, amennyiben új építési fejlesztésről, felújítási munkákról, terekről, vagy zöld területekről van szó.
  • Gondoskodni kell az épületek, és közterek magas színvonalú karbantartásáról.
  • Tanáccsal kell ellátni az új építési osztályokat annak érdekében, hogy támogassák a központ kvalitásait, és méretét.
  • Növelni kell az idősebbek, és fiatalok számára elérhető lakások számát, mivel ez aztán támogatja a helyi szolgáltatásokat, és a tömegközlekedést.
  • Bérelhető helyeket kell kínálni a távmunkához, és a kisvállalkozások számára.
  • Gondoskodni kell arról, hogy megfizethető üzlethelységek álljanak rendelkezésre, illetve a szabadidős tevékenységekhez szükséges terek, oly módon, hogy például – egyéb intézkedések mellett – hasznosítják a történelmi épületeket.
  • Támogatni az energia-hatékony épületeket, és az ezekbe történő befektetést.

Eszköztár

Épületek, és parkok számbavétele, konzultáció a múzeumi hatóságokkal, kiadványok a helyi történelemről, városközpontra vonatkozó tervek, díjak a fenntartásra, városi események, sétálóutcák…

30

A mi elképzelésünk szerint Uusimaa…

A lakótelepi területek független, és élénk városi kerületek.

Példák:
Kontula (Helsinki), Koivukylä (Vantaa), Matinkylä (Espoo), Gesterby (Kirkkonummi), Gammelbacka (Poorvoo), Kannistto (Kerava), Paavola (Hyvinkää)…

Jellegzetességek:

  • A helyi népesség elegendő ahhoz, hogy támogassa a helyi szolgáltatásokat, és a tömegközlekedést.
  • A lakónegyedek gyakran közel helyezkednek el a szabadtéri rekreációs lehetőségekhez.
  • A lakásállomány eltérő méretében, és árszintjében.
  • A legtöbb szolgáltatás, és munkahely megközelíthető tömegközlekedéssel.

Célok:

  • A közösségek érjék el a szén-semlegességet, és energia-termelés szempontjából legyenek önellátóak.
  • A közösségi struktúra legyen egységes, és jól funkcionáló.
  • A lakóhelyek, munkahelyek, szolgáltatások, és rekreációs lehetőségek egymás közelében helyezkedjenek el.
  • A környezet késztesse a lakosokat a sétára, és a kerékpározásra.
  • A történelem lenyomatait ebben a környezetben arra kell használni, hogy az embereket odavonzzák a területre.
  • A városi kerületek központjai legyenek élénkek, és vonzóak.
  • Az épített környezet feleljen meg a magas, építészettel szemben támasztott minőségi követelményeknek, legyen jó állapotban, és legye energia-hatékony.
  • A multikultúrát, és a társadalmi sokrétűséget pozitív javakként hasznosítsák.

Intézkedések:

  • Az új építési fejlesztéseket elsősorban a már használatban lévő területekre kell koncentrálni, és az új beépítéseket a tömegközlekedési megállók, különösen a vasúti állomások, és megállók közelébe kell elhelyezni.
  • Gondoskodni kell a magas színvonalú építészeti szabványok érvényesítéséről az új épületeknél is az önkormányzati építési kódex, a tervezési szabályozások, és az építési módszerekre vonatkozó iránymutatások alkalmazásával.
  • Megfelelő forrást kell biztosítani az épített környezet folyamatos karbantartására, és javítására. Javítani kell az épület energia-hatékonyságát, amikor felújítási munkákat hajtanak végre.
  • Támogatni kell az egyéni lakossági kezdeményezéseket oly módon, hogy rendelkezésre kell bocsátani találkozó- és munkahelyeket a lakosság számára.
  • A külső kerületek fejlesztési projektjeihez el kell nyerni a lakosság együttműködését.

Eszköztár

Építészeti, és táj-építészeti pályázatok, telek-beadási pályázatok, részletes, helyi tervezési szabályok, közös létesítmények a lakosság részére, városi lakótelepi tervek, városközpontra vonatkozó tervek…

 31

A mi elképzelésünk szerint Uusimaa…

A családi házas területek teljesítik lakóik álmait.

Példák:
Mankkaa (Espoo), Landbo (Helsinki), Moisionpelto (Lohja), Hornhattula (Porvoo), Monsala (Askola), Peippola (Provoo), Etelä-Kolsari, Kyrkvalla (Kirkkonummi)…

Jellegzetességek:

  • A városi házakat telekre építik, az adott időben külön projektként, de rövid időn belül.
  • Az épületek nagysága általában egységes az egész területen, vagy telepen, de az építési módszer eltérhet.
  • A környezetet nagyban alakítják annak lakosai, és az állami beruházás csak az utcákra, és az infrastruktúrára korlátozódik.
  • Minden egyes lakóház saját udvarral rendelkezik.
  • A közösségi struktúra szórványos.

Célok:

  • A gazdasági hatékonyságot növelni kell.
  • A tömegközlekedés, és a szolgáltatások legyenek jól funkcionálók.
  • Legyen egy olyan hely, ahol a lakosok találkozhatnak egymással.
  • A gyaloglás, és a kerékpározás (funkcionális képzés) biztonságos, és vonzó legyen.
  • A lakóházas negyedek rendelkezzenek megfelelő szociális hálózattal.
  • A lakóházat kerületek rendelkezzenek identitással, és élénk, helyi kultúrával.

Intézkedések:

  • Városias stílusú lakónegyedek létrehozása.
  • Az utcák, és az utak kellemessé tétele, hogy az egyes pontokat megfelelően összekössék. Terek, játszóterek, szánkódombok, és kutyasétáltatók létrehozása az utcákhoz, és utakhoz kapcsolódóan, hogy találkozóhelyként szolgálhassanak a közösség részére.
  • Ellátni a lakosokat kommunális szolgáltatásokkal, valamint a közösségi helyiségek megnyitása, találkozási célokra, illetve szabadidős tevékenységekhez.
  • Zöld terek, és rekreációs útvonalak létrehozása a terület egyesítése érdekében.

Eszköztár

Építési módszerre vonatkozó utasítások, részletes, helyi tervezési szabályozások az építési módszer, a telekvásárlási szabályok vonatkozásában, építészeti, és táj-építészeti pályázatok, támogatás az építők számára, és előzetes iránymutatás az építési ellenőrzési hatóságok által, az engedélyek betartásának figyelemmel kísérése, miliő-tervek, közös létesítmények a lakosok számára…

32

A mi elképzelésünk szerint Uusimaa…

A falvak eltérő, és kellemes lakókörnyezetet biztosítanak.

Példák:
Degerby, Inkoo; Karjalohja, Sälinkää, Mäntsälä; Nummi falu központja, Bromarv Raasepori-ban; Pinjainen és Fiskari; Ilola és Ylike Porvoo-ban; Härkäpää, Pernaja, Lapinjärvi falu központja…

Jellegzetességek:

  • Szoros közösségek, melyek hosszú idő alatt jöttek létre.
  • A falunapok, vásárok szolgálnak olyan eseménnyel, ahol a falusiak találkozhatnak egymással.
  • A helyi kultúra megmutatkozik a lakosok életstílusában, és az építkezések méretében.
  • A falvak a társadalmi érintkezés központjai, és a kulturális táj csomópontjai.
  • A falulakóknak erős a helyi örökség-tudatuk, és a falvak egy nagyobb terület identitását képviselik.

Célok:

  • Gondoskodni kell helyi szolgáltatásokról, és munkahelyekről.
  • Az új építési fejlesztések illeszkedjenek a falu légkörébe.
  • A régi épületeket eredeti funkcióik szerint meg kell tartani.
  • Az energia-hatékonyságot, és az energiában történő önellátást támogatni kell.

Intézkedések:

  • Az új szolgáltatásokat, mint például a szervizállomásokat, úgy kell elhelyezni, hogy azok erősítsék a falu már meglévő szolgáltatási struktúráját, és a faluképet.
  • A falulakók vegyenek részt a döntéshozatalban a területre vonatkozóan, mint például változás a földhasználatban.
  • Fenn kell tartani, és tovább kell fejleszteni a falusi iskolákat, és más, helyi szolgáltatásokat.
  • Felismerni a falu értékes épületállományát, és gondoskodni azok karbantartásáról.
  • Az új épületeket, és lakóházakat is a faluközpontban kell elhelyezni.
  • Ki kell dolgozni mintaterveket, faluterveket, és elképzeléseket, építési módra vonatkozó utasításokat, és részletes helyi terveket.
  • Tanácsot, és utasítást kell adni az új építésekhez, illetve a felújításokhoz az építési ellenőrző hatóságon keresztül, a regionális múzeumi igazgatóság, és a körzeti építész segítségével.
  • Létre kell hozni gazdaságilag hatékony, és körzeti energia-megoldásokat, és javítani kell az épületek energia-hatékonyságát, amikor felújítási munkák történnek.
  • Támogatni kell a falvak, és a lakosok egyéni kezdeményezéseit a környezet megóvása érdekében.

Eszköztár

Építési módszerre vonatkozó utasítások, részletes, helyi tervezési szabályozások az építési módszer, a telekvásárlási szabályok vonatkozásában, építészeti, és táj-építészeti pályázatok, támogatás az építők számára, és előzetes iránymutatás az építési ellenőrzési hatóságok által, az engedélyek betartásának figyelemmel kísérése, miliő-tervek, közös létesítmények a lakosok számára…

33

A mi elképzelésünk szerint Uusimaa…

A vidéki területeken nagyszerű élni, mivel ott gondoskodnak a kulturális környezetről.

Példák:
Porvoo, Mustio, és Siuntio folyóvölgyei; Nummijoki, és Pusulanjoki folyók mezőgazdasági területei; Koskenkylänjoki folyóvölgy; a Nagy Parti Út (Suuri Rantatie) kulturális tájai…

Jellegzetességek:

  • A vidék fő megélhetési forrásai fenntartják a terület tájait, és természeti sokféleségét.
  • Egy vonzó, és csodálatos vidéki táj bármely gazdálkodó büszkesége.
  • Az épületállomány fontos része a kulturális tájnak.
  • A vidék része egy közös kulturális fővárosnak, és fontos része a régió identitásának.
  • A vidéki élet praktikus, és fenntartott.
  • Egy jól karbantartott kulturális környezet fontos forrása az idegenforgalomnak.
  • A városokhoz közeli vidék értékeit veszélyezteti a leromlás a nem megfelelő, és szórványtelepülések miatt.

Célok:

  • A vidéki területen legyenek olyan lelkes lakosok, akik szimbiózisban dolgoznak a vidéki területekkel.
  • A kulturális tájakat, és a vidéki épületállományt fenn kell tartani.
  • Az új építési fejlesztések illeszkedjenek a tájba; az épületek és a táj illeszkedjenek egymáshoz esztétikai szempontból.
  • A mezők, erdők, és természeti területek maradjanak érintetlenek.
  • A tömegközlekedés, a vízellátás, és a szolgáltatások legyenek megfelelőek, és költséghatékonyak.

Intézkedések:

  • Létre kell hozni tájfenntartási terveket a mezőgazdaság, és az erdőgazdaság támogatására.
  • A mezőgazdasági, és építési gyakorlat során a tájat figyelembe kell venni.
  • Az új építési fejlesztéseket a már meglévő falvakba kell koncentrálni.
  • Meg kell óvni az értékes, régi épületeket, és megfelelő, kortárs használati módot kell számukra találni.
  • Bátorítani kell a helyi, és ökológiai energiatermelést, valamint az energia-hatékony, tervezési megoldásokat.
  • Javítani kell a falusi túrizmus lehetőségeit, például jól kitáblázott kerékpár- és gyalogos túra-utak kijelölésével, az ezeket támogató szolgáltatásokkal együtt.

 Eszköztár

Helyi mesterterv szabályozások, önkormányzati, építési kódex, helyi építési módszerre vonatkozó utasítások, tájtervek a mezőgazdaság, az erdőgazdaság vonatkozásában, épület-leltár, a tervezési engedélyezés, és a kivételes építési engedély megfelelő ügyintézése, az építési engedély megadásának feltételei, megfelelő információ biztosítása a környezet értékeiről, a kulturális táj vizsgálata, az építési ellenőrzési hatóságok részéről támogatás, és előzetes iránymutatás, tanácsadás a körzeti építészektől, és a regionális, múzeumi hatóságtól, engedélyek betartásának nyomon követése…

33

A mi elképzelésünk szerint Uusimaa…

A munkahelyi környezetek a minőség, és a kompetencia kirakatai.

Példák:
Ipari területek: Koverhar (Hanko), Sköldvik Porvoo-ban, high-tech területek: Kailaniemi-Otaniemi (Espoo), Ruoholahti (Helsinki), Aviapolis (Vantaa); logisztikai területek: Vuosaari kikötő (Helsinki), Kapuli (Mäntsälä), kereskedelmi területek: a Kehä III körgyűrű zóna (Vantaa, Espoo)…

Jellegzetességek:

  • Az épületek a munkahelyi, és termelési igények szerint alakulnak ki; a munkahelyi környezetben érezni a tevékenység atmoszféráját.
  • A logisztikai, és kereskedelmi területek vasúti vonalak és utak kereszteződésében helyezkednek el.
  • Az irodaépületek otthont adnak a kutatási és fejlesztési egységeknek is (mind magán, mind állami, vagy a kettő keveréke).
  • Az ipar régi formáinak eltűnése épületállományt hagy maga mögött, melyre új használati módot kell találni.
  • Nőtt az irodai területekkel szemben támasztott igény, és a régi létesítmények felújítása drága.

Célok:

  • Az épületeket oly módon kell elhelyezni, hogy figyelembe vegyék a tájat, és a helyi környezet méreteit, és jellegzetességeit.
  • Azok a társaságok, és tevékenységek, melyek szorosan kapcsolódnak, hozzanak létre hálózatokat.
  • A munkahelyek, és egyetemek közötti távközlési, és tömegközlekedési klaszter legyen tökéletes.
  • Az ipari termelési területeket elsősorban a közösségi struktúra részeként kell létrehozni.
  • Minden egyes terület rendelkezzen a saját, megkülönböztető profiljával.
  • Az ipari, és termelési területek tervezésénél figyelembe kell venni, hogy azok sok ember számára a napi munkakörnyezetet jelentik.

Intézkedések:

  • Minimálisra csökkenteni a környezeti beavatkozást, főleg a tevékenységi területen belül.
  • A létesítményeket a közösségi struktúra többi részétől el kell távolítani, amennyiben ezzel ésszerűen meg lehet akadályozni a környezeti beavatkozást.
  • Földhasználati tervezéssel biztosítani kell, hogy a munkahelyi területek a továbbiakban is működni tudjanak, és ha szükséges, terjeszkedjenek.
  • Létre kell hozni egy megkülönböztető profilt minden terület számára.
  • Elegendő forrást kell biztosítani arra, hogy fenntartható legyen a jó minőségű környezet, és építészet.
  • Létre kell hozni egy holisztikus, átfogó tervet minden egyes munkahelyi környezethet.
  • A tájsebeket be kell gyógyítani.
  • Integrálni kell a kiskereskedelmet, az irodákat, és a lakóházakat, hogy egy élénk, városi környezetet képezzenek.
  • Jó távközlési, és tömegközlekedési kapcsolatokat kell biztosítani a munkahelyi területek, és az egyetemi klaszterek között.
  • Tegyék lehetővé a kerékpárral történő bejárást.

Eszköztár

Építési pályázatok, szabályozás az építésre vonatkozóan a részletes, helyi tervekben, telek-vásárlási szabályok, környezetvédelmi engedélyek szabályai, társaságok fejlesztési programjai, és stratégiái, közös, környezeti klaszter programok…

42

A mi elképzelésünk szerint Uusimaa…

A közlekedési környezetek funkcionálisak, biztonságokat, és esztétikusak.

Példák:
Autópályák, és utak környezetei, vasúti környezetek, állomások, P+R területek, puffer zónák, kikötők, repülőterek…

Jellegzetességek:

  • A közúti közlekedési területeket holisztikus módon tervezik, és valósítják meg.
  • A vasúti területek, és az „állomások” kinézete gyakran magán viseli a különböző szereplők együttműködésének hiányát.
  • Azok a környezetek, melyeket a gépkocsi-közlekedés igényei szerint alakítottak ki, gyakran kevésbé vonzóak a gyalogosok számára. Az ilyen környezet például a többszintes csomópontok, a parkoló-létesítmények, és olyan szerkezetek, melyeket a közlekedési biztonsága, vagy zajcsökkentési okokból létesítettek.
  • Az utak mentén hirdetőtáblák, és jelzőoszlopok széles sokasága található.

Célok:

  • A tájkép konzisztens legyen, függetlenül attól, hogy ki a telek (földterület) tulajdonosa.
  • A közlekedés igényeit, a táj, és egyéb földhasználat kérdéseit integrálni kellene.
  • A közlekedési utak ne jelentsenek akadályt a gyalogosok, és kerékpárosok számára, és általában a városi funkciók számára.
  • A városi területeken átmenő főútvonalak, ha szükséges, utcaszerűek legyenek, és esztétikusan illeszkedjenek a magas minőségi elvárásokkal bíró közlekedési környezetekbe.
  • A regionális kisvárosok közlekedési környezetei legyenek egységesek, biztonságosak, és kellemesek.
  • A tömegközlekedési megállók, és várók legyenek kellemesen kialakítva, megfelelően biztonságos kerékpár-tárolókkal; a P+R területek legyenek kellőképpen kitáblázva.
  • Az átszálló-központokat, és a vasútállomásokat koncentrált módon hasznosítsák közlekedésre, kiskereskedelemre, és szabadidős tevékenységekre.

Intézkedések:

  • Létrehozni közös megvalósítási terveket a közlekedési területekre valamennyi, érintett földtulajdonos részére; megállapodni az érintett földtulajdonosokkal a közlekedési területek koherens, fenntartási stratégiájáról.
  • Elkülönített (egyedi) építészeti programok felvázolása az út- és vasút-tervezéshez annak érdekében, hogy ezek fejlesztésére, és fenntartására vonatkozóan meghatározhatóak legyenek a konkrét kérdések.
  • A tervezés során, a közlekedéshez szükséges tér hatékony kihasználása, figyelembe véve a gyalogos- és kerékpár-forgalmat, valamint a tömegközlekedést.
  • A közlekedésre és a közterekre vonatkozó követelményeket gördülékenyen integrálni kell az egyéb fölhasználati tervekkel.
  • Használja fel nagyobb mértékben a környezet adta művészetet.

Eszköztár

Az általános tervekben a táj figyelembe vétele, építész pályázatok, részletes, helyi tervezési szabályok, az utcaterületek, és egyéb földhasználatok egyeztetett tervezése, megfelelő forrás tartalékolása a környezeti befektetésekhez, és azok fenntartásához, történeti kutatások, és utak történelme, pályázatok a közlekedési, és földhasználat innovatív megoldásának kifejlesztésére…

38-1-rs

A mi elképzelésünk szerint Uusimaa…

A zöld területek kellemesek esztétikai szempontból, és lehetővé teszik a természet megtapasztalását.

Példák:
Helsinki központi parkja, Hanko nemzeti, városi part Porvoo régi részeinek kis parkjai, Tapiola zöldterületei, a Nuuksio, és Sipoonkorpi, Kopparnäs (Inkoo) vad területei

Jellegzetességek:

  • A zöld terület magában foglalja a városi parkokat, és a vadon területeit.
  • Az épített rekreációs területek magukban foglalják a sport, testmozgás, és játék-tereket, valamint a kikötőket.
  • A kis, regionális városok körüli mezőgazdasági, és erdészeti területek a leginkább használt zöldterületek a városi központokon kívül.
  • Az épített környezeten belüli kis, zöld területek fontos természeti élményt jelentenek a lakosság számára.
  • A városi területeket közvetlenül körbevevő erdő- vagy mezőterületek rekreációs értéke sokkal fontosabb lent, mint azok termőértéke.
  • A zöld területek gondozása hatással van az épített környezet, mint egész, megjelenésére.

Célok:

  • A zöld területek legyenek könnyen megközelíthetők.
  • A zöld területek hozzanak létre integrált utakat rekreációs használatra, és bővítsék ki az ökológiai hálózatot.
  • A zöld területek rekreációs használatát integrálják más felhasználással, és a földtulajdonnal.
  • A zöld területeket egyértelműen el kell határolni, és külön kell keríteni az építési fejlesztésektől a védelem érdekében.
  • Az épített környezetben legyen megfelelő mennyiségű zöld terület, beleértve azokat a területeket, melyek ártér céljait szolgálják.
  • A zöld területeket fel kell használni az oktatás céljaira, mint arborétumok, természeti tanösvények, és madárleső tornyok.

Intézkedések:

  • Létrehozni az önkormányzatok, és nagyobb területek számára olyan terveket, ahol meghatározzák a zöldterületek hálózatát, és a főbb rekreációs területeket.
  • Kutassuk fel a történelmi kerteket, és csatlakoztassuk azokat is az épített környezet részeként.
  • Figyelembe kell venni a rekreáció és a földterület igényeit a mezők, erdők, és közeli városi területek fenntartásánál.
  • Kifejleszteni olyan tervezési, és fenntartási módszereket, melyek révén megvalósulnak a magas igényeket kielégítő szabadtéri sétaösvények, kilátók, és pihenőhelyek.
  • Oly módon kell irányítani a zöldterületek rekreációs használatát, hogy azok ne zavarják az ökológiai területeket, és ösvényeket.
  • A zöldterületek karbantartására hasznosítsuk a legelő állatokat.

Eszköztár

Számbavételek, holisztikus tervek a zöld terek, és a rekreációs területek hálózatára, városi területek bevonása, megfelelő forrás a fenntartásra, séta- és kerékpárutak…

39-3

A mi elképzelésünk szerint Uusimaa…

A vízpartok megújuló helyek, ahol a természet, és az ember találkozik.

Példák:
A Porvoo, Sipoo, Pernaja, és Tammisalo szigetcsoport; Hiidenvesi és Hohjanjärvi…

Jellegzetességek:

  • Az üdülési célú házak elszaporodása ellenére, melyek egyes helyeken meglehetősen sűrűn helyezkednek el, a régió vízpartjai általában megtartották természetes megjelenésüket.
  • A vízpartok vonzó helyszínek az ott élésre, és a rekreációra.
  • A vízpartok természetes szépsége, és az a lehetőség, melyek rekreációs célokra kínálnak, fontos idegenforgalmi forrássá teszi azokat.
  • A vízparti területeken a legnagyobb a biológiai sokszínűség (bit-diverzitás).
  • A parti területek villái, épületei, és hagyományos életstílusa azokat egyedi környezetté teszik.

Célok:

  • Megfelelő egyensúlyt kell teremteni a természet, valamint az általános rekreáció, és nyaraló-házak igényei között.
  • A vízparti épületek illeszkedjenek a tájba, a kotrás korlátozott mértékű legyen, ellenőrzött körülmények között, és a parti vegetációt meg kell védeni.
  • Az árvízveszélyt figyelembe kell venni, a partközeli építkezéseknél.
  • Egységes, folyamatos, nyilvános parti utak (ösvények).

Intézkedések:

  • Meg kell határozni az irányelveket a vízpart közelében elhelyezkedő épületek helyére, és dimenziójára vonatkozóan, és ezek szerepeljenek az önkormányzat építési kódexében.
  • Vázoljunk fel fenntartási, és használati terveket a vízparti területek vonatkozásában.
  • A vízpartok esetében figyelembe kell venni a táj által nyújtott képet, és a természeti értékeket.
  • A szigetcsoportok, és más, parti falvak, és élőhelyek oly módon kerüljenek fejlesztésre, hogy tartsák tiszteletben a tájat, és a hagyományos építési módokat.
  • Ellenőrizni kell az építési módszereket, valamint az új fejlesztések elhelyezkedését az önkormányzati építési kódex, valamint az engedélykiadás útján.
  • Amikor csónakútvonalakat, és kikötőket tervezünk, akkor vegyük figyelembe az adott táj adta képet

Eszköztár

Környezeti engedélyek feltételei; beleértve a tájjal kapcsolatos kérdéseket, az építési módszert, a vízpart használatát a részletes, helyi tervekben; a vízpartok használata, és fenntartása, falutervek a szigetek mentén elhelyezkedő falvak számára; vízparti tájtervek…

38-2

A mi elképzelésünk szerint Uusimaa…

Az önkormányzatok szerepe

Az önkormányzatok kulcsszerepet töltenek be abban, hogy befolyásolják a környezet-fejlesztést. Az önkormányzatok rendelkeznek a megfelelő szakértelemmel, és képességgel, és akarattal annak érdekében, hogy javítsák lakosaik életkörülményeit.

Egy vonzó fizikai környezet jó módja annak, hogy a területre turistákat, és társaságokat vonzzunk be. A lakosoknak, a politikacsinálóknak, és a szakembereknek össze kell fogniuk annak érdekében, hogy közös véleményt formáljanak arról, hogy hogyan fejlesszék a környezetüket. Ennek az egyik természetes módja, ha az önkormányzat felvázolja a saját, építészeti politikáját (vagy rövidítve „apoli”-elképzelését), amely részét képezi az önkormányzat szélesebb körű politikai stratégiájának, és tisztázhatja a terület fejlesztésének közös céljait.
Az építészeti politikákat úgy írtuk le, mint a jövőbeni építészet „mesterterveit”, valamint ezek képezik azokat az épület-kultúra leírásokat is, melyhez kapcsolódnak. Ha a minimumot vesszük alapul, akkor egy építészeti politika lehet akár egy nyilvános bejelentés, melynek alapja akár egyetlen önkormányzati, bizottsági szeminárium, vagy bizottsági megbeszélés, melyben meghatározzák az önkormányzat stratégiai céljait az épített környezet vonatkozásában. Az önkormányzat forrásai függvényében érdemesebb alaposabb megközelítést alkalmazni, például lakossági fórumokkal, média-vitákkal, interjúkkal, Internetes kérdőívekkel, és szakértői meghallgatásokkal, valamint azzal, hogy a közösséget nagyobb arányát bevonják a megbeszélésekbe. Finnországban már sok olyan önkormányzat van, amely már kiadta építészeti politikáját; az Uusimaa területen elsők között volt Jyväkylaä, és Oulu, Vantaa-val együtt. Érdemes az építészeti politikákat összekötni az önkormányzat szélesebb stratégiáival.
A program célozhatja az önkormányzat egészét, vagy bizonyos típusú környezeteket (mint például az beépített területek, vízparti területek, vagy vidéke területek), illetve vonatkozhatnak pusztán egy konkrét tervezési projektre. Ez utóbbi esetben az építészeti politika töltheti be a terület építési módszerre vonatkozó útmutatását.

A mi elképzelésünk szerint Uusimaa vonatkozásában minden egyes önkormányzat az alábbiakat teljesíti:

  • Létrehozza saját, építészeti politikáját a lakosokkal, és a politikacsinálókkal együttműködve.
  • Összeköti építészeti politikáját az önkormányzat szélesebb körű stratégiai munkájával.
  • Figyelemmel kíséri építészeti politikája megvalósítását.
  • Rendszeresen ellenőrzi a politikát az adott helyzettel összevetve. Ezt el lehet végezni például egyszer minden egyes tanácsi terminusban.

Egy jó önkormányzati, építészeti politika könnyen érthető, és sokan elolvassák

Egy önkormányzat saját építészeti politikája létrehozható, például az alább leírt módon:

Elindítás

  • Létrehozni egy irányítócsoportot, és megbízni egy projektvezetőt, hogy részletesebb ütemtervet, és költségvetést dolgozzanak ki az építészeti politika előkészítésére.
  • Tájékoztatni a helyi médiát arról, hogy a folyamat elkezdődött.

Tárgyalás

  • Ismertesse az építészeti politika mögött álló célokat, és célkitűzéseket például a helyi újságok, vagy az önkormányzat Internetes oldalán keresztül.
  • Konzultáljon az önkormányzat lakosaival, politikusaival, közszolgáival, társaságaival, és szervezeteivel, hogy megismerje azok nézeteit és elképzeléseit az épített környezet jelenlegi állapota, és annak jövőbeni fejlesztése vonatkozásában. Ez a konzultáció megvalósítható például közmeghallgatásokon, Internetes, vagy postai kérdőívek útján, tanácsi szemináriumokkal, interaktív földrajzi információs rendszerekkel, mint például a pehmo-Gis alkalmazás, valamint nyilvános sétákkal az érintett területeken, stb.

Összegzés

  • Készítsen az összegyűjtött információról egy olyan, hozzáférhető összegzést, amely információt ad az olyan olvasók építési környezet-fejlesztésről alkotott véleményéről, mint a lakosok, vagy egyéb, érintett felek.
  • Használja fel az információt megegyezéssel létrejött célok felvázolására, valamint alkalmazzon gyakorlati eljárásokat azok elérésére.

Politika

  • Hivatalosan fogadtassa el az építészeti politikát az önkormányzati tanáccsal.
  • Kösse össze a politikát az önkormányzat stratégiai munkájának többi részével.
  • Hozzon döntést a politika céljainak alkalmazásáról, és az első konkrét lépésekről a megvalósítás irányába.
  • Állapodjon meg abban, hogy a célokat hogyan tekintik át, és hogyan követik nyomon a megvalósítást.

Értesítés

  • Értesítse azokat a lakosokat, földtulajdonosokat, és társaságokat, akik az önkormányzat területén helyezkednek el, az építészeti politikában meghatározott irányelvekről.
  • Nyomon követés
  • Állapodjon meg az önkormányzat különböző tervezőivel, önkormányzati mérnökökkel, és egyéb köz-hatóságokkal a feladatok, és a felelősségi körök megosztásáról az építészeti politika céljainak megvalósítása során.
  • Értékelje az építészeti politika megvalósítását, illetve az esetleges, rendszeres aktualizálási igényeket, például minden tanácsi időszakban egyszer.

A Vantaa-ban lakóknak nem elég jó a külső kerületi minőség

Vantaa városi tanácsa 2006 júniusában hagyta jóvá Vantaa építési stratégiáját. Ennek elkészítése a város egyik újonnan alakult Földhasználati, és Környezeti osztályán történt. Az új osztály munkája lefedi a környezeti tervezés, az épület-ellenőrzés, és az építkezések területét. Vantaa létesítmény- és oktatási osztálya is részt vett az építészeti stratégia kidolgozásában.

Létrehoztak egy ötlet-csoportot annak érdekében, hogy kidolgozzák az építészeti stratégiát. A projekt során több tíz alkalommal ült össze a csoport. Szerveztek a teljes személyzet számára szemináriumokat, és prezentációkat tartottak, hogy felvázolják a megbeszélések, és a csoportmunka kiindulási pontját. Vantaa intranet hálózatán megjelenítették az építészeti stratégia tervezetét a megjegyzések hozzáfűzéséhez.

Számok konkrét, intézkedést teljesítettek az építészeti stratégiából. Ezek mindenesetre fontos részei a stratégiai megvalósításnak, és figyelembe veszik Vantaa Város számos osztályának fejlesztési tevékenységeinél. Külön figyelmet fordítottak arra, hogy az építészeti stratégia illusztratív, és érdekfeszítő módon jelenjen meg; fényképeket jelenítettek meg Vantaa jelenlegi helyzetéről a fenntartás, és a környezet-fejlesztés szempontjából.

Egy középület, mint környezetének identitás-formáló eleme

Az Info Centre Korona, mely 199-ben készült el, a Helsinki Egyetem Vikki-ben található egyetemi kampuszának fő épülete. Az egyetem ad otthont az egyetem Mezőgazdasági, és Erdészeti Szaka teljes fakultációs könyvtárának, illetve részben a Tudományegyetem szaki könyvtárának is. Az épület ezen kívül otthont ad a kampusz adminisztrációs irodáinak, valamint a terület fő oktatási, és ünnepségekre szolgáló helyiségeinek. Az a tény, hogy egy tudományos könyvtár, és egy közkönyvtár ugyanabban az épületben helyezkednek el, azt jelenti, hogy a Korona közös létesítményként tud üzemelni mind a diákok, mind pedig a helyi lakosok számára egyaránt.

Az Info Centre Korona megkapta a Helsinki Építési Bizottságtól az „Építési Rózsa” (Rakentamisen Ruusu) díjat 1999-ben.

ARK-ház építészei Oy/Építészek Hannu Huttunen, Markku Erholz, és Pentti Kareoja.

A SAFA-díjat, melyet a Finn Építészek Szövetsége (SAFA) alapított, 2002 szeptemberében kapta meg a Helsinki Egyetem műszaki osztálya annak elismeréséül, hogy példaszerűen vezényelték le az építési munkákat, melyes érzékenyen kezelték a történelmi értékeket. A díjat olyan szervezetek kapják meg, akiknek a tevékenysége hozzájárul a magas színvonalat képviselő környezetek létrehozásához.

A Helsinki Egyetem felelősséget vállal azért, hogy megóvják Finnország épített örökségének egyedien értékes részét. Az egyetem nagy tisztelettel, és gondossággal tartotta meg a városközpontban lévő fő kampusz értékes épületeit. Az épületek használata idővel változott, és az egyetem elvégezte a szükséges javítási, és felújítási munkákat kellő érzékkel, és kellő tisztelettel a kérdéses helyek, és helyszínek atmoszférájára.

A SAFA szerint a Meilahti, Kumpula, és Vikki kampuszokat is a legmagasabb építészeti elvárások szerint építettét, megtartva C.L. Engel szellemét. Ezek a területek fenntartható, és kellemes tanulási, és munka-környezetek, melyek képesek alkalmazkodni a változó igényekhez.

z egyetem jól kihasználta az építészeti pályázatokat annak érdekében, hogy megoldásokat találjon, és felkutassa az opciókat. Figyeltek arra, hogy minimalizálják a károsanyag-kibocsátást, és a kiválasztott épületek költségét, azok teljes életciklusán keresztül. Az egyetem műszaki osztálya különösen nagy gondot fordított kulturális szempontból az épületekre. Vigyáznak az épített örökségre, ugyanakkor új, fenntartható épület-kultúrát hoznak létre. Az ilyen megközelítés teljes mértékben megfelel a kormány által is jóváhagyott építészeti politikának, és az épített örökségre vonatkozó stratégiának.

A Vikinkaari út látványa: a kék Info Centre Korona található a baloldalon, mellette a Vikki Bioközpont, melyet 1995-ben építettek.

Az ipari kulturális örökség megmentésére megfelelő módszernek bizonyult, amennyiben régi gyárépületeknek új használatot találtak. A Kokos gyárépületek építését a Sornaisten rantatie részen 1912-ben fejezték be Albert Nyberg építész tervei szerint. Az 1990-es években az épület üresen állt, és a lebontás fenyegette.
Az épület túlélését az a döntés biztosította, hogy renoválják, és ez adja majd az új otthont a Helsinki Színházi Akadémiának. Külön figyelmet fordítottak a Sornaisten rantatie homlokzatának, valamint üveggel fedett udvarának, és acél-szerkezeteinek a megóvására. A felújítást – melyet Stefan Ahlman építész tervezett meg- 2000-ben fejezték be. A projekt 2000-ben megkapta a „Építészeti Rózsa” díjat (Rakentamisen Ruusu) a Helsinki Építészeti Testülettől.

Ruotsinpyhtaa önkormányzata 1990-ben kapta meg a Finn Építészek Szövetségének a SAFA-díját, mellyel elismerték azt a munkáját, hogy a vasgyárakat élénk miliővel rendelkező épületcsoporttá alakította, és ezzel megőrizte a kulturális, és történeti értékeket. A régi miliő megőrzése állandó fenyegetettség alatt áll, és éppen ezért a régi épületeknek új használatot kell találni, valamint új tevékenységeket kell létrehozni annak érdekében, hogy életben tartsák a régi miliőt.
Az régi, Elnado ipari blokkban helyezkedik el a Szenátusi Ingatlanok irodája a Helsinki Sornainen negyedben, és korábban Veikko Leisten építész tervezte a gazdaboltot, amely ebben helyezkedett el, és 1934-ben készült el.
Az épület átalakítási munkáit 2002-ben fejezték be a Heikkinen-Komonen építészeinek tervei alapján. Az ingatlan metamorfózisa raktárból jó minőséget képviselő irodává egy sikeres példa arra, hogy hogyan lehet elérni az épített örökség tiszteletben tartásával egy ökológiailag fenntartható, és vizuálisan új építészetet. A projekt 2002-ben megkapta az Építészeti Rózsát a Helsinki építészeti bizottságtól. Ezen kívül megkapta az Év Vasbeton Szerkezete Díjat (Vuoden Betonirakenne).
A Porvoo nyugati partja folytatja a régi, farönkből épített város hagyományait. Porvoo-ban az új, és a régi egy pozitív módon találkozik. A nyugati part, a Rantapuisto építésének első fázisa 2001-ben kezdődött Mari Matomaki tervei szerint a Hedman & Matomaki építészirodából.

A Lohja könyvtár – melyet 2006-ban nyitottak meg, jó példa arra, hogy hogyan tud egy új könyvtár sikeresen működni egy központi helyen: a könyvtárat jól kihasználja Lohja lakosságának minden korosztálya. A furcsa, szűk területet eredetileg egy sok-emeletes lakóháznak szánták, de találékonyan használták, és az épület egy üdítő példa volt a maga korának építészetében. Az épület egyébként kiegészíti a Lohja Város által fejlesztett kulturális kampuszt, a város középkori, kőtemploma körül. Az épület tervezése a & Mahlamâki építészek által történt, akik indultak, és nyertek a pályázaton.
A Bromarv ökofalut a Bromarv Martha Szervezet (Marttayhdistys) építette fel Bromarv falujában Raasepori-ban. Az ökofalu létrehozásának kiindulási pontja – melyet Bruno Erat építész tervezet – az volt, hogy igen nagy szükség volt idősebb emberek, és fiatalok számára bérelhető lakásokra. A házakat helyi forrású anyagokból építették, beleértve a farönköt, és az újrahasznosított épületrészeket. A házak szigetelését újrahasznosított újságpapírból készítették, passzív szellőzéssel. A szennyvizet különválasztják, és részben helyben tisztítják biológiai módszerek alkalmazásával. A fűtést az épület saját fűtőközpontjából oldják meg napkollektorok, és faforgácsot használó (vegyes tüzelésű) kazán segítségével.

Alapvető koncepciók

Építészeti politika (elfogadott, angol rövidítési forma: apoli)
Az építészeti politika célja, hogy támogassa a jól épített környezet létrehozását, és megóvását. Az ösztönzés, és a cél, hogy olyan ésszerűen újjáépített környezet jöjjön létre, amely sokszínű mind időben, és szellemben, és amely emeli a lakók életszínvonalát, önbecsülését, valamint bátorítja kulturális, és kereskedelmi tevékenységeiket.

Az 1980-as, és 1990-es években, Európában az építészeti politika a nemzetközi figyelem középpontjába került. Az építészeti politikára történő figyelemben fontos tényezőt játszottak a gyors internacionalizmus, valamint a kereskedelem megnyitása, mely megnövelte a polgárok tevékenységét, és középpontba helyezte a környezet minőségét. Az építészeti politikában egyébként nagy szerepet játszott az, hogy a nemzetnek szüksége volt a versenyképesség erősítésére, valamint az építészeti politikában játszott növekvő érdektelenségére. A fenntartható fejlődés irányába tett erőfeszítések erősítették azt az igényt, hogy az épületek, és annak fenntartására kiegyensúlyozott megközelítés jöjjön létre. Az EU tagországok több mint felének van nemzeti építészeti politikája, valamint olyan új programjai, melyeket folyamatosan fejlesztenek.

Finnország az építészeti politika tekintetében úttörőszerepet betöltő ország. A nemzeti építészeti politikát két, az Oktatási Minisztérium által kinevezett bizottság vázolta fel, majd a politikát a kormány 1998 12.17-i dátummal hagyta jóvá. A programot kiadták finn, svéd, angol, francia, és német nyelven, a kormány építészeti bizottságának, és a Finn Építészek Szövetségének együttműködésével. Finnország nemzeti, építészeti politikáját különösen azon testületek irányába tették ismerté, akiknek a tevékenysége pozitív példát mutathat a társadalom egészének. A program felvázolta az általános célokat Finnország épített javai értékének fenntartására, az épített örökség megőrzéséra, valamint az új épületek magas minőségének elősegítésére, és a nemzetközi versenyképesség erősítésére. Ezeket a célokat 24, tevékenységre vonatkozó ajánláson keresztül vázolták fel. A kiadása óta, a program nagyban elősegítette az önkormányzati, és regionális, építészeti politikák érvényesítését. Egyébként modellként használták fel már európai országok építészeti politikájának a létrehozatalakor.
Jelen dokumentum készítésekor az 1998-as nemzeti építészeti politika éppen frissítés alatt áll, és az új politikát várhatóan 2010 végén adják ki. (forrás: www.apoli.fi)

Építési kultúra
Az építési kultúra jelenti mindazokat a kulturális, gazdasági, társadalmi, és ökológiai tényezőket, melyek befolyásolják a tervezést, és az építést. A jól funkcionáló, és jól megtervezett városi terek, és infrastrukturális hálózatok létrehozása, és megőrzése olyan feladat, amelyet csak együttműködéssel lehet megoldani, az állam, a regionális, és helyi szervezetek, valamint a lakosok, és a társaságok között. (forrás: A Lipcsei Karta a Fenntartható Európai Városokról, 2007)

Építészet
Az építészet arra az épített környezetre vonatkozik, melyek épületekből, az azokat körülvevő terekből, és a tájból hoznak létre. Az építészet tükrözi a fennálló kultúra értékeit, valamint esztétikai, és ideológiai tendenciákat fejez ki a maga idejében. Vitruvius meghatározása szerint, az építészetnek három cél felé kell törni: venustas, firmitas utilitas (szépség, tartósság, és hasznosság).

Építészeti oktatás
Finnországban három egyetemen folyik építészeti oktatás: A Helsinki Műszaki Egyetem, a Tampere Műszaki Egyetem, valamint az Oulu Egyetem.
Az oktatást az alábbi területekre osztják fel: az építészet alapjai, az építészet története, és elmélete, lakóház-tervezés, valamint közösségi, és városi tervezés. Ezen felül a Helsinki Műszaki Egyetem tájépítészeti programokat is kínál, melyek magukban foglalják a tájtervezést, a tájépítést, valamint a táj-konzerválást, és fenntartást.

A kulturális tájra vonatkozó koncepciók
(forrás: www.rakennusperinto.fi)

Általános koncepciók
Érték, és jelentőség
Az épített kulturális környezet, és kulturális táj értékét történelmi, építészet-történeti, műszaki, művészeti, és tájképi tényezőkkel lehet meghatározni. Az környezetek értékelésére bevált kifejezéseket hasznának. A területek fenntartása, és megőrzése az elismert nemzeti, regionális, és helyi fontosságú értékeken alapul.

Számbavétel (leltár)
A leltározás (vagy számbavétel) azt jelenti, hogy szisztematikus módon szerzünk információt, valamint nyilvántartunk információt a tájakról, az épített környezetről, a relikviákról, valamint a hagyományos biotópokról. A folyamat során információgyűjtés történik, mely információt olyan témák szerint összegeznek, és generálnak, mint például a kulturális táj jelen állapota, valamint azon tényezők, melyek a jelen állapothoz hozzájárulnak. A leltározási folyamatot három fázisra lehet osztani: információ összeállítása az irodalomból, a nyilvántartásokból, és egyéb, archív forrásokból, az információ kiegészítése a terepi megfigyelésekből, majd végül az eredmények jelentésbe foglalása.

Nemzeti érték
A törvény 66. paragrafusa szerint, az állami költségvetés, a nemzeti tulajdon azokra az állami javakra vonatkozik, amelyek kulturális, és természeti örökségben jelennek meg, és melyek tulajdonlásának célja elsősorban az, hogy megőrizzék a javakat, illetve felügyeljék azok megőrzését. A koncepciót egyébként általános értelemben is használják, hogy kifejezzék egy adott környezet speciális jelentőségét. Ilyen használatban a koncepció nem vonatkozik semmilyen konkrét esetre.

Kritérium
A kritérium olyan tényező, vagy minőség, vagy döntő jellemző, mely által egy dolog megkülönböztető a másiktól, vagy megerősíthető, vagy igazolható. Amikor az épületek, és kulturális tájak osztályozásáról van szó, akkor általában olyan kritériumokat használnak, mint ritkaság, sokrétűség (kulturális-történelmi lenyomatok tekintetében), vagy jól megőrzöttség, és eredetiség.

Kulturális örökség
A kulturális örökség immateriális, vagy materiális örökség, mely az emberek tevékenységének befolyása nyomán keletkezett. A materiális kulturális örökség jelenthez ingóságokat (mint például, könyvek, és tárgyak), valamint ingatlanokat (mint például az épített örökség).

Kulturális környezet

A kulturális környezet egy általános kifejezés. Olyan környezetekre vonatkozik, melyek jellemzőit különböző fázisok jelzik a területen a kultúra, és az emberek közötti interakció során, a környezettel kapcsolatban. A kulturális környezet kapcsolódik egyébként ahhoz is, hogy az embereknek milyen a viszonyuk a múlttal, és a jelennel, a környezethez kapcsolódó jelentésekkel, valamint a különböző, kapcsolódó nevek értelmezésével. Konkrétabban fogalmazva, a kulturális környezetet úgy lehet leírni, hogy olyan koncepciókat alkalmazunk, mint a kulturális táj, vagy az épített kulturális környezet. A kulturális környezet koncepciója vonatkozik a relikviákra, valamint a hagyományos biotópokra is.

Kutatás
A kutatás azt jelenti, hogy egy terület, vagy helyszín történelmét, tulajdonságait, vagy fizikai jellemzői változásait leírják, és megvizsgálják terepszemle útján, valamint az archív források vizsgálata során. Egy vizsgálat általában magában foglalja a kérdéses terület, vagy táj értékeinek konklúzióját, és összegzését. A példák között megemlíthetőek a tájvizsgálatok, az épülettörténeti kutatások, vagy a tervezési folyamathoz szükséges vizsgálatok.

Tájkoncepciók
Az Európait Táj Egyezmény
Az Európai Bizottság Európai Táj Koncepciója 2004-ben vált nemzetközileg érvényessé. A konvenció foglalkozik a táj konzerválásával, fenntartásával, és tervezésével. A konvencióra gyakran hivatkoznak Firenzei Konvencióként. A koncepcióban foglalt koncepciót megegyeznek azokkal, a jelen kiadványban is használt koncepciókkal, melyeket gyakorlatként alkalmaznak Finnországban.

Országos Tájhelyek
Az országok tájhely kifejezés olyan jól ismert tájakra vonatkozik, melyek szimbolikus értéket képviselnek. A koncepciónak nincs hivatalos státusza. Olyan területeket lehet országos tájhelynek tekinteni, melyek országos jelentőségűek és/vagy országos jelentőségű épített, kulturális környezeteket jelentenek. Az Uusimaa ja Ita-Uusimaa régió országos tájhelyei az alábbiak: Helsinki parti területe: a Porvoo folyóvölgy, és Porvoo város régi része, Tapiola, a Snappertunanjoki folyó, Fagervik és a Billnas, Fiskars, Antskog ja Aminnefors vasművel (ezek korábban Pohja önkormányzathoz tartoznak, jelenleg a Raasepori önkormányzat részei).

Regionális jelentőségű tájhelyek
A regionális jelentőségű tájhely olyan hely, mely a szakértő hatóságok szerint olyan megkülönböztető jellegzetességekkel rendelkezik, melyek csak egy bizonyos régióra vonatkoznak.

Tereptárgy
A tereptárgy lehet természetes elem, vagy emberi tevékenység eredménye, mely abban különbözik a környezet többi részétől, hogy vagy speciális helyen helyezkedik el a táji struktúrában, vagy vizuális prominenciával rendelkezik, vagy tájképi szempontból fontos, illetve a hozzá fűződő speciális jelentések miatt. A tipikus tereptárgyak például a nagy sziklák, a templomok, vagy egyéb, magas épületek.

Táj
A táj szerves, és szervetlen tényezőkből áll, és befolyásolja az emberi tevékenység (az úgynevezett táji „alapvető elemek), valamint az említett alapvető elemek közötti kapcsolat, és végül, a táj vizuálisan értett megjelenése, azaz a táj képe. Az Európai Táj Konvenció értelmében a táj kifejezés olyan területekre vonatkozik, mellyel az emberek rendelkeznek, és melyek tulajdonságai természeti és/vagy emberi tevékenység, és annak interakciója révén jöttek létre.

Tájterület a Természet-megőrzési törvény értelmében
A kifejezés azokra a területekre vonatkozik, melyeket a Természet-megőrzési törvény 32. és 33. paragrafusa tartalmaz annak érdekében, hogy a természet csodálatos természetes, és kulturális szépségét megőrizzék és fenntartsák, valamint a történelmi érdekességeket, vagy egyéb, különleges értékeket fenntartsanak, és megőrizzenek azok természetes szépségével.
Finnország első tájterülete a Skarlandet terület Raase- pori-ban, melyet 2007-ben hoztak létre. A terület egy kiemelkedő példája Finnországi Öböl part menti, kulturális tájainak kismértékű, és változatos tájnak.

Tájkarbantartás
Ez az általános kifejezés arra a kutatásra, feltárásra, tervezési, és adminisztrációs munkára vonatkozik, ami ahhoz szükséges, hogy a tájat megőrizzék, és fejlesszék. A kifejezés ugyanazzal a jelentéssel bír, mint a tájkarbantartás (maiseman vaaliminen), melyre már korábban hivatkoztunk a Földhasználati, és Építési Törvényben meghatározott mestertervezéskor, és részletes tervezéskor a követelmények vonatkozásában. Konkrétabban kifejezve, a meghatározás úgy hivatkozik a tájon végzett karbantartási munkákra, mint például a cserjések takarítására.

Táj-tolerancia
A táj-tolerancia az a fok, mely mértékig egy táji struktúrát, képet, vagy egyes, alapvető táji elemeket meg lehet változtatni oly módon, hogy ne veszítse el a meghatározó jellemzőit.

Táj-találkozási pont
A táj-találkozási pont egy olyan csomópont, vagy találkozási pont, ahol egy táj számos, alapvető eleme találkozik.

Tájstruktúra
A tájstruktúra olyan különböző tájképek variációját, és kapcsolatát jelenti különböző tényezők révén, melyek táj-találkozási pontokban, vagy tájhelyben fejeződnek ki.

Tájhely
A tájhely olyan alapvető elemekből jön létre, melyek egymással kapcsolatban állnak. A tájhely világosan megkülönböztethető a térbeli üres helyektől, vagy a tág, nem lehatárolt, nyílt terektől. A tájhelyek térbeli sorrendet formálnak.

Tájtípus
A tájat lehet akár természeti, akár kulturális helynek nevezni, attól függően, hogy a táj elsősorban a természeti elemek, vagy ez emberi tevékenység produktuma-e. Ezen kívül, a tájat lehet még osztályozni a táj szerkezete, a táj kinézete, a földhasználat, a kulturális jellemzők, a természeti jellemzők, stb. alapján. A közös tájtípusokba tartoznak a városi, a szigetcsoporti, a tavi, és a mezőgazdasági táj-jellegzetességek.

Tájseb
Ez a kifejezés arra vonatkozik, amikor egy tájkép, vagy tájjellegű struktúra minősége gyengül egy esemény, vagy működés okán. A tájsebek permanensek, de a tájépítészet segítségével, idővel begyógyulnak, vagy begyógyíthatóak.

Hagyományos táj, hagyományos biotóp
Ezek a kifejezések olyan területekre vonatkoznak, melyeket meghatároz a hagyományos életvitel, a területhasználat módja, és amelyek történelmi jellegzetességeit megtartották. Hagyományos táj lehet például a mező, vagy a legelő, és különböző olyan struktúrák, és építmények, melyek ezek használatához kapcsolódnak. A kulturális táj, és a tradicionális táj kifejezések részben fedik egymást, de a hagyományos táj gyakran egy viszonylag kis területre vonatkozik egy nagyobb, kulturális tájban. A hagyományos biotóp kifejezés általában olyan mezőkre, és legelőkre vonatkozik, melyek gazdag biodiverzitással rendelkeznek, mint például száraz, és nedves mezők, legelők, és erdősített legelőhelyek.

Tájhatár-zóna
A tájhatárzóna behatárol egy tájegységet. Például fákat, vagy más vegetációt, melyek jellemeznek egy területet egy tájegység határzónájában.

Nemzeti értéket képviselő tájegység
A nemzeti értéket képviselő tájegység egyike annak a 156 területnek, melyet ily módon határozott meg az 1995-ös kormányrendelet. Ezek a területek olyan kiindulási pontok, melyeket figyelembe kell venni, amikor földhasználati tervezés folyik meghatározott célokkal a kulturális, és természeti örökségre vonatkozóan, összhangban a nemzeti értéket képviselő földhasználati célkitűzésekkel, melyeket a kormány döntése határozott meg (2000.11.30.)
11 országos jelentőségű tájegység található az Uusimaa Regionális Környezeti Központ hazájában: Skarlandet (Raasepori); Snappertunanjoki folyó, és Fagervik (Inkoo, Raasepori úgyszintén); a kulturális tájak: Fiskarsin-Antskog és Po- hjanpitajanlahti (Raasepori); a kulturális tájak: Mustion- joki völgy (Raasepori); a kulturális tájak: Degerby, Pikka- lanjoki, és Palojoksi (Inkoo, Siuntio, Vihti úgyszintén); a mezőgazdasági völgy a Nummenjoki és Pusulanjoki folyóknál (Nummi-Pusula); a Vantaanjoki folyó völgye (Helsinki, Vantaa, Tuusula); Suomen- linna (Helsinki); a Porvoonjoki folyó völgye (Porvoo, Askola, Pukkila); a Pernajanlahti ja Koskenkylanjoki folyóvölgy környéke (Perna- ja, Liljendal, Myrskyla); Kymijoki folyóvölgy (Ruotsinpyhtaa; a völgy kiterjed egészen dél-kelet Finnország Környezeti Központjának közigazgatási területéig).


A kulturális környezetre vonatkozó koncepciók
Dokumentálás, és nyilvántartás
Ezek a koncepciók arra vonatkoznak, hogy a kulturális örökség fizikai jellemzői nyilvántartásba kerüljenek, elsősorban méréssel, vagy fényképezéssel, illetve mintavétellel. A dokumentálás általában részét képezi a restaurációs folyamatnak, vagy a leltárfelvételi folyamatnak.

Történelmi rétegződés
Egy terület, vagy helyszín olyan jellemzői, melyek akkor vannak jelen, amikor valaki látja, vagy megtapasztalja a szerkezeteket, az anyagokat, a stilisztikai trendeket, stb., melyek különböző időszakokból származnak, és jelzik az épületek, a fenntartás, és a környezet-használat történetét, és folyamatosságát.

Történelmi park, vagy kert
Olyan kert, vagy park, melynek építése során számos kerttervezési stílust, és tendenciát alkalmaztak. Nincs olyan, meghatározott, állandó kritérium, melynek alapján egy kertet, vagy egy parkot történelminek határoznának meg.

Tervek útján történő védelem
Konzervációra vonatkozó rendeletek, és tervezési térkép-meghatározások "SR", "sr" vagy "s", melyek – a Földhasználati, és Építési Törvény segítségével – biztosítják, hogy egy kulturális környezet fennmaradjon, annak egyedi jellegével, és speciális jellemzőivel.
A Földhasználati, és Építési Törvényt, valamint az alábbi, tervezésre vonatkozó cikkelyeket arra lehet alkalmazni, hogy biztosítsák az épített kulturális környezet megőrzését: §30 (regionális, általános tervek), §41 (általános tervek), és §57 (részletes tervek).

Nemzeti városi park
A Földhasználati, és Építési Törvény 68-70 bekezdései szerint a nemzeti, városi parkként kijelölt terület köteles megőrizni, és fenntartani egy városi terület kultúráját, valamint a természeti tájat, a történelmi jellemzőket, valamint az ehhez kapcsolódó értékeket, amikor városrendezésről, társadalmi, rekreációs, vagy egyéb, speciális értékekről van szó a városi környezetben.
A Finnországban alapítandó negyedik, városi parkot Hanko-ban alapították Uusimaa régióban, 2008 májusában, 6 300 hektár területen, amely a legnagyobb ilyen létesítmény Finnországban. Nemzeti jelentőségű épített környezetet tartalmaz, mint például Hauensuoli, a Lansisatama kikötő régi épületei, valamint az Appelgrenintieja Mannerheimintie villa-terület a Kylpylapuisto parkban. A nemzeti örökség-területek között találhatók különböző parti, és szigetcsoporti természeti típusokat.

Városkép
Az épített környezet, vagy városi tér vizuálisan felismerhető megjelenése.

Országos jelentőségű, épített, kulturális környezet

Olyan terület, melyet a szakértő hatóságok úgy határoznak meg, hogy az annak régiójában egy bizonyos jelleget, és speciális jellemzőket tartalmaz.

Múzeumút
A múzeum utak, és múzeumhidak a Finn Útkezelő által kerülnek kijelölésre annak érdekében, hogy megőrizzék az közúti forgalom történelmi fejlődésének jelentős jellemzőit.
Uusimaa ja Ita-Uusimaa múzeumútjai, és hidai a következők: Fagervikintie út, melyet Suuri Rantatie-ként ismernek (a Nagy Parti Út), (Inkoo); Tuusulanjarven Rantatie út (Tuusula), Espoonkar- tano híd (Espoo), Vârnas híd (Kirkkonummi), Myllysilta híd (Nurmijarvi) ja Savukoski híd (Ruotsinpyhtaa).

Építészettörténeti kutatás
A történelem kutatása, az épületcsoportok, egyedi épületek, vagy azok részei használati, és fizikai jellemzői, mely kutatás archív anyagok, és terepmunka segítségével folyik.

Építészeti leltár
Egy egyéni épület, annak belső kialakítása, anyagok, és beépített bútorzat kutatása. Amikor építészeti leltárt készítünk, akkor összegyűjtjük az információt, rendezzük, és előállítjuk az épület jelenlegi, adott állapotához, illetve, hogy milyen tényezők járulnak hozzá az állapotához.

Műemlék épület
Egy olyan épület, amely különös fontossággal bír a története, az identitása, a szimbolikus értéke, a minősége, vagy más, kivételes kvalitásai révén. A műemlék kifejezést széle körben használják szinonimaként. A koncepció nem vonatkozik semmilyen konkrét esetekre.

Az épített örökség fenntartása
Az épített, kulturális környezet használata, fenntartása, renoválása, kiegészítése, vagy átalakítása, figyelemmel a fenntartási kritériumokra.

Épület-védelem
A Földhasználati, és Építési Törvény 1. Cikkelyét alkalmazzák az olyan épületek, épületcsoport, és beépített területek védelmére, melyek kapcsolódnak a kulturális fejlődéshez, vagy a történelemhez, annak érdekében, hogy megőrizzük a nemzeti, kulturális örökséget.
A Földhasználati, és Építési Törvény 3-4 Cikkelye szerint a védelmet meg lehet valósítani a Földhasználati, és Építési Törvény által helyi, részletes rendezési tervek alapján, épület-védelmi törvények, és jogszabályok által, melyek az állami kézben lévő épületekre vonatkoznak, vagy az egyházi törvényekben szerepelnek. Lásd még építési szabályok általi védelem.

Épített kulturális környezet, épített örökség
Ezek a kifejezések mind a fizikailag épített környezetre vonatkoznak, mint pedig az épület- és földhasználat történetére, és előfordulására. Az épített, kulturális környezet magában foglalja a közösségi épületeket (beleértve a belső- és külső-tereket), udvarokat, parkokat, és különböző struktúrákat (mint például utcákat, és csatornákat). Az épített örökség nagymértékben a szinonimája az épített, kulturális örökségnek, bár, az előbb gyakran régi épületekre vonatkozik.

Az épített környezet megóvása
A megóvásra vonatkozó rendelet tartalmának írásos meghatározása megtalálható vagy az épület-védelemre vonatkozó szabályozásban, vagy, azokban a részteles tervekben, melyek a Földhasználati, és Építési Törvény 30, 41, és 57 Cikkelyei szerint készültek abban a témában, hogy egy terület megóvását hogyan kell elérni.

Védelemre vonatkozó szabályozás
Rakennussuojelupââtoksessâ tai kaavassa maankaytto ja raken- nuslain 30, 41 ja 57 §:n nojalla annettu suojelun sisallon sanallin- en maarittely, miten sailyminen turvataan.

Nemzeti jelentőségű kulturális környezet
Olyan területek, és helyek, melyek szerepelnek az alábbi kiadványban: "Rakennettu kulttuuri- ymparisto, Valtakunnallisesti merkittavat kulttuurihistorialliset ym- paristot" ("Az Épített Kulturális Környezetek – Nemzeti jelentőségű kulturális környezetek”, (Antik épülettörténeti Országok testület, épülettörténeti főosztály kiadványa 16 / 1993)). Ezek a területek, és helyszínek képezik az alapján a földhasználati terveknek, melyet külön kiemel a Nemzeti Földhasználati Célkitűzésekre vonatkozó kormánydöntés, melynek külön célja a kulturális, és természeti örökség.

A régészeti örökségre vonatkozó koncepciók
Prehisztorikus relikvia
A prehisztorikus relikviák olyan időszakból származnak, ahol nincs ismert, eredeti írott beszámoló, vagy ismeret az életszokásokról, és körülményekről, és melyeket régészeti, kutatási módszerekkel folytatott kutatások révén ismerhetünk meg.

Történelmi relikvia
A történelmi relikviák abból az időszakból származnak, amikor már voltak írott feljegyzések, Az ilyen relikviák egészen különbözőek lehetnek, beleértve például a középköri falu-helyeket, a városok régészeti rétegeit, valamint az Első Világháború idejéből származó erődítményeket.

Elmozdíthatatlan relikvia = relikvia
A relikviák olyan, megőrzött szerkezetek, és rétegek a tájon, vagy a földön, melyek olyan emberek tevékenysége során keletkeztek, akik régen éltek. Az elmozdíthatatlan relikviák gyakran láthatatlanok a szem számára, és nem teljesen különböztethetőek meg. Magukban foglalják a régi sírok kőemlékeit, az áldozati köveket, a kastély-maradványokat az „óriások templomait’ (kőoszlop-gyűrűk), a "jatulin- tarhat" (apró kövekből kialakított labirintusokat), és különböző erődítményeket. A második csoportba tartoznak a földalatti, elmozdíthatatlan relikviák, mint például a lakások, munkahelyek, és sírok. Az elmozdíthatatlan relikviákat a Régiségekre vonatkozó Törvény védi.

Nemzetközi Megállapodások
A nemzetközi megállapodások, és a kulturális környezetre vonatkozó ajánlások olyan program-kinyilatkoztatások, melyek vázolják a nemzeti védelmi politika, és restaurációs munka etikai célkitűzéseit. Nem tartalmaznak esetre lebontott védelmi célkitűzéseket. A megállapodások vonatkoznak a történelmi városokra, az épített emlékművekre, Uusimaa építészeti vívmányira, régészeti, és víz alatti kulturális örökségre, és parkokra.

UNESCO Világörökség Helyszínek
A világ kulturális, és természeti örökségének védelméről szóló általános megállapodást az UNESCO 1972-ben hagyta jóvá. A megállapodás célja az, hogy támogassa az egyedi örökség megbecsülését minden egyen nemzetben, valamint terjessze az erre vonatkozó információt.
Ahhoz, hogy valaki bekerüljön a Világörökségi Listába, a kulturális örökség egy olyan, ember tevékenység által létrehozott mesteri munka legyen, vagy kivételesen fontos bizonyíték a létező, és a múlt kultúrájában. A helyszínhez kapcsolódhat egyébként egy esemény, ideológiai, vallási, vagy hitbeli rendszerek, vagy művészi, illetve irodalmi művek. Egy nemzeti örökségi helyszín fontos dolgokat mondhat el a föld fejlődéséről, például a jelenlegi ökológiai, vagy biológiai változásokról. Lehet akár egy különlegesen csodálatos táj, vagy veszélyeztetett fajok elő helye. A Világörökségi Listát minden évben bővítik.
A Suomenlinna tengeri erőd – Helsinki partjainál – az egyik legjelentősebb, Finnország hét Világörökségi Helyszínéből.

44-rs

Ussimaa és Itä – Uusimaa építészeti politikájának céljait akkor értük el, ha:

A lakosok azt érzik, hogy

  • Az építészet fontos része az Uusimaa és Itä-Uusimaa régiók történetének, kultúrájának, és életstílusának; a művészi kifejezés egyik olyan formája, amely fontos a lakosok mindennapi életében, és a jövőben a kulturális örökség részét fogja képezni;
  • Az építészet minősége elválaszthatatlan tényező mind a vidéki, mind a városi környezetek átfogó minőségében;
  • A közösségi tervezés kulturális szempontjait figyelembe kell venni, a régióra vonatkozó politikai döntéshozatalnál.
  • Az építészet egy olyan szaktevékenység, amely befolyásolja egy terület kulturális, művészeti, és gazdasági életét.

A lakosok értékelik,

  • A régióban elhelyezkedő városok, és városi területek közös jellemzőit, és a történelmi folyamatosság értékeit;
  • A magas minőséget képviselő köztereket, a szociális sokrétűséget, és a városi életstílusok sokszínűségét;
  • A magas minőséget képviselő építészetet, amely értéket ad hozzá a környezethez, valamint a lakosok környezethez való viszonyához – akár vidéken, akár a városban – és amely fontos szerepet játszik abban, hogy elősegítse a társadalmi hozzátartozás érzését, ugyanakkor munkahelyeket teremtsen, és elősegítse az idegenforgalmi lehetőségeket, és a gazdasági fejlődést a térségben.

A politikusok

  • Azon iparkodnak, hogy az építészeti, és várostervezési kérdéseket jobban megismertessék, és láthatóbbá tegyék a közvélemény számára, valamint, hogy növeljék a fejlesztők, és a lakosok tudását, és képzését az építészet, a városi kultúra, és a tájkultúra területén;
  • Figyelembe veszik az építészet, mint szaktevékenység egyedi természetét valamennyi, vonatkozó politikai döntésnél;
  • Támogatják a magas színvonalú építészetet példaadó politikai döntésekkel a középületek felépítésénél;
  • Támogatják az építészetre vonatkozó információ- és tapasztalatcserét.