Nemzetközi építészpolitikai kitekintés 9. - Finnország (1998)

.

finn98

FINN Építészpolitika 1998

LETÖLTÉS EREDETI NYELVEN

A dokumentum megjelenését támogatta az 
Országos Főépítészi Iroda

 

 

 

Előszó

Praktikus, tartós, gyönyörű. Az építészet ezekből az értékekből teremt művészetet. Az, amit a társadalom a különféle korokban értéknek tartott, az ma az épített környezetben látható. A ma értékei holnap is láthatóak lesznek. Éppen ezért olyan fontos és érdekes az építészet.
Az építészeti politikában a Kormány meghatározza azokat a cselekvési célokat, melyeket a közigazgatásnak meg kell tennie az építészet fejlesztése érdekében. Amellett, hogy meghatározza a programszintű alapelveket, sok konkrét cselekvési javaslatot is tesz. Úgy hiszem, hogy jó alapjául fog szolgálni a jövőbeli részletes cselekvésnek. Külön cél, hogy megteremtsük a lehetőségét, hogy az állampolgárok élhessenek a jó környezethez való jogukkal, melyet az alkotmány is rögzít. Ehhez információra van szükség az építészetről és az épített környezetről, valamint az azok befolyásolására szolgáló eszközökről. A megreformált földhasználati és építésügyi jogi szabályozás sok kérdésben a döntéshozatalnak a központi kormányzattól az állampolgárokhoz közelebb vitelét jelenti.
Az építészeti politika hangsúlyosan kezeli az állampolgárok jogát és kötelezettségét a környezet iránti felelősség terén. Ezért szükséges az építészeti oktatás és az építészeti információ minőségének javítása. További fontos céljai a politikának:

  • a középítkezések és a tulajdongondozás szintjének új szintekre emelésével példamutatás az egész építőipari szektor és az ország számára;
  • azoknak a megoldásoknak az előmozdítása, melyek hozzájárulnak a jó építészethez és a magas minőségű építkezéshez;
  • elősegíteni az innovációt a professzionális építészeti oktatáson, kutatáson és fejlesztésen keresztül;
  • elősegíteni építészeti örökségünk megőrzését és a környezet, mint nemzeti történelmünk és építészetünk részének fejlesztését.

Finnország híres a nagyszámú nemzetközileg elismert építészéről. Éppen ezért hatalmas öröm, hogy a Kormány építészeti politikáját abban az évben sikerült ratifikálni, amikor legismertebb építészünk, Alvar Aalto századik születésnapját ünnepeljük.

Paavo Lipponen miniszterelnök

 

1. AZ ÉPÍTÉSZETI POLITIKA CÉLJA

A kormányzati építészeti politika szerepe, hogy meghatározza az építészeti kereteket és a célokat, melyeket utána a közigazgatási szervek végrehajtanak. Az építészeti politika meghatározza építészeti örökségünk megőrzésének irányelveit, valamint meglévő épületeink fenntartását és továbbfejlesztését. Lehetőséget kínál továbbá a meglévő magas szintű építészeti szabványaink továbbfejlesztésére, valamint megfelelő körülményeket biztosít, hogy építészeti szektorunk a szélesebb nemzetközi színtéren hatékonyabban versenyezzen.
Az építészet társadalmi, kulturális és gazdasági értéke hatalmas. Nemzeti kultúránk fontos eleme. Megteremti a módját annak, hogy jó lakókörnyezetet alakíthassunk ki, amit minden állampolgárunknak joga van élvezni, valamint annak, hogy építészetünk magas szinten álljon. Minden közigazgatási szerv feladata ennek a jognak a megvalósítása. Az építészeti politika célja az építkezés minőségének emelése, továbbá jelentést ad a földhasználat és az épületek építése során alkalmazandó fenntartható fejlődésnek. Mindezeken felül segíti az átláthatóságot és az érdekelt felek közötti együttműködést. Ezek egyben az új, éppen megalkotás alatt lévő földhasználati és építészeti jogi szabályozás központi céljai is.

1.1 Mi az építészet?

Az építészet klasszikus definíciójának három alapköve a hasznosság, a tartósság és a szépség. Ez a három alaptétel ma is épp olyan érvényes, mint korábban bármikor, még akkor is, ha az újkori megközelítések új dimenziókat adtak nekik.
A hasznosság magában foglalja a funkcionalitást, a praktikusságot és az erőforrások hatékony felhasználását. A tartósság mára az épületek szimpla erőssége mellett az ökológiai fenntarthatóságot is magában foglalja. Mindazonáltal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szépségre és a kényelemre a városi környezetben, mint ahogy az ma megvalósul.
Az építészet a helyről és az időről szól. Az idő összeköti az épületeket és környezetüket, és megteremti a kulturális örökséget és történelmet. A hely jelentést ad az építészet és a közvetlen elhelyezkedése és a természetes környezet közötti kapcsolatnak. Az építészet – egyebek mellett – a mértékek, a formák, a térbeli elhelyezkedés, a struktúra, az építőanyag kiválasztása, a részletek és a gondos kivitelezés mentén jön létre. Az építészet fontos, mivel az épített környezet az emberi tevékenységek fizikai kereteit adja meg, melyben az építészetnek központi szerepe van a minőség meghatározásában. Mindezeken túl az építészet erős jelentést hordoz, hiszen nemzeti és helyi öntudatot generál.  Az épületek mindig hosszú távú hatással rendelkeznek és ezért az építészet állandó értéket hoz létre.
A városok és a vidék kulturális környezete a mi vagyonunk, és a városainkban az egyes korok rétegekben helyezkednek el, melyeket meg kell őriznünk. A kulturális táj, amit az épületek és a természetes környezet közösen alkot, a vidéki értékeink elemi része.

1.2. A jó környezet minden állampolgár alapvető joga

06A nagyobb odafigyelés a környezetre és a természetes környezet értékelése megváltoztatta a kapcsolatot az ember és környezete között és megnövelte az igényt mind a fenntartható életstílus, mind a fenntartható fizikai környezet iránt. Alkotmányunk mindenki számára garantálja az egészséges környezethez való alapvető jogot és a lehetőséget, hogy a környezetet érintő döntéshozatali folyamatba beleszóljon. Mindazonáltal meghatározza a környezetért és a kulturális örökségünkért való felelősséget is. A Kormány építészeti politikája ezen jogok megvalósulásának előmozdítását szolgálja.
A valós lehetőség biztosítása a döntéshozók és a lakosság között fontos eleme az állampolgár-központú társadalom megteremtésének. Nyílt döntéshozatali rendszerekre és jól informált, aktív állampolgárokra van hozzá szükség. A népi részvétel szerepe megnőtt az eljárásokban, különösen a környezetet érintő döntésekben. A földhasználat és az építkezés terén az állampolgárok független cselekvései és részvétele kiegészítik a hagyományos kormányzati kultúrát.
Mindezeken túl, a kulturális örökségért való felelősség megköveteli, hogy a tervezés és az építkezések terén történő önkormányzati döntéshozatal nagyobb figyelmet fordítson az épületállomány és közvetlen környezete kulturális és esztétikai értékeinek megőrzésére.

1.3. Az építészet fontossága a nemzetgazdaság számára

A nemzeti vagyonunk lekötött részének kétharmada az épületeinkben van, és az építőipari szektor foglalkoztatja aktív dolgozóink 15%-át. Mindezeken túl az építőipari szektor adja GDP-nk mintegy 18%-át. Egy épület életciklusa alatt a fenntartási és felújítási költségei az épület felépítési költségének a sokszorosát teszik ki. A jó építészet közvetlenül hozzájárul a nemzeti vagyonhoz. A finn építőipari szektor ma már az európai egységes piac része. Azzal, hogy megteremtjük a lehetőséget a magas minőségű épületek építésére, a foglalkoztatás és a gazdasági versenyképességünk minden piaci szegmensben növekszik. Ez a versenyképesség jelentősen javítható a finn építészet és a finn ipar már létező hírnevének összekapcsolásával.

1.4. Az építészeti örökség fontossága

A nemzeti és a helyi kultúra gyökere az épített környezet, ahol a különböző korokban épített épületek kiegészítik egymást és alkalmazkodnak a természetes környezethez. Így születik meg a kulturális táj, és így alakul ki a jó épített környezet, mely a jövőben is jó marad. Az építészeti kultúra alapvető eleme a hosszú távú technikai és művészeti tevékenység, amely beleolvasztja a helyi természeti feltételeket a kulturális táj részeibe. Ideális esetben az építészet a már létező vívmányok és a folyamatos kreatív fejlődés kombinációja.

2. A KÖZÉPÍTKEZÉS MINT PÉLDAMUTATÁS

2.1. Az állam, mint tulajdonos, és mint ügyfél

Az állam egyszerre jelentős tulajdonos és ügyfél. Az állami vagyon szempontjából jelentős épületek nagy részét vagy az állam építtette, vagy az állam a tulajdonos. Az állami hatóságok által alkalmazott megoldások évtizedek óta mintaként szolgálnak más ügyfelek részére.

081Minden középületnek magas minőségűnek kell lennie. A környezeti, építészeti és felújítási projektek, melyeket az állam rendel meg, vagy finanszíroz, fenntartható és magas színvonalú kell, hogy legyen, mind tervezésében, mind kivitelezésében. Ezeknek az elveknek át kell karolniuk minden állami tevékenységet, így például azokat, amiket a Pénzügyminisztérium, a Munkaügyi Minisztérium, a Kereskedelmi és Iparügyi Minisztérium vagy a Közlekedési és Kommunikációs Minisztérium végez, mivel ezeknek a tevékenységeknek jelentős indirekt hatása van az élő környezet és az építészet minőségére.
Az Állami Ingatlankezelő Hatóság a legfontosabb beszerzője és fenntartója az állami tulajdonnak és ösztönzi a jó építészeti beszerzési gyakorlatot. Életbevágóan fontos, hogy ezeket a magas elvárásokat a jövőben is folyamatosan fenntartsuk. Mindezek mellett az egyéb beszerzéssel foglalkozó állami szerveknek is lehetőségük van arra, hogy saját tevékenységi körükön belül példamutató beszerzők legyenek. Az információk és a magas minőség érdekében lefektetett követelmények útján történő iránymutatás kihatással lesz minden tevékenységre, ami hatással van a környezetre: a szárazföldi és vízi közlekedési útvonalak építésétől a technikai szolgáltatásokon át a jelzőtáblákig és a feliratokig, valamint a kijelölt zöldterületekre is.
(08-21. Határozat)
Az Államtanács elvárja, hogy a közpénzekből vagy állami pénzekből megvalósuló építkezési és környezeti fejlesztések magas színvonala mintaként szolgáljon egész Finnországban. Az Állami Ingatlankezelő Hatóság, valamint egyéb közigazgatási szervek és társaságok valamint az állami tulajdonú vállalatok, melyek ingatlankezeléssel foglalkoznak, figyelembe kell, hogy vegyék a jó építészetet és a környezetet.
(2. Határozat)
 A minőségre és a költségekre vonatkozó döntések a középítkezések során az épület egész életciklusát figyelembe kell, hogy vegyék, hogy a lekötött nemzeti vagyonunk értéke magasan maradjon, és hogy fenntartása megfizethető legyen.

08-4 08-3

08-5 08-6 08-7

2.2. Az építkezések közfinanszírozása

Az állam befektetései a saját tulajdonába és azokba, amiket finanszíroz igen jelentős, így  ezen beruházásokat elvégzése során kötelező figyelembe venni az emberek életére gyakorolt hatásokat is. Az építészeti és konstrukciós beruházások hosszú távúak. Erre figyelemmel minden építkezési tervet óvatosan és professzionálisan kell megtervezni és megvalósítani, összhangban a fenntartható fejlődés elveivel. Annak érdekében, hogy az állam valamit támogasson, ezeknek a céloknak meg kell valósulniuk. Továbbá azokban az esetekben, amikor az állam olyan projektet támogat, ahol maga az építkezés csak részeleme egy nagyobb egésznek, az építkezési munkának meg kell felelnie azoknak az elvárásoknak, amiket az állam a saját építkezéseivel szemben támaszt.
(3. Határozat)
Amikor közpénzből történik hozzájárulás építkezési vagy felújítási beruházásokhoz, az Államtanács elvárja, hogy figyelemmel legyenek az építészeti és környezeti hatásokra.

3. IRÁNYÍTÁS ÉS ELLENŐRZÉS

3.1. Építészeti jogi szabályozás és a hivatali irányítás egyéb eszközei

10-1Mint nemzeti jogalkotó, az állam többrétegű és kiterjedt felelősséggel rendelkezik az építkezések és az épített környezet felett. A központi eszköze az építészeti jogalkotás, melynek funkciója, hogy megállapítsa a kereteket és megteremtse a lehetőségét az élőhelyek és az épületek kiegyensúlyozott fejlődésének, és hogy ösztönözze a jó életkörnyezet megteremtését és fenntartását.
A teljesen megújított építésügyi szabályozás 2000-ben lép hatályba. A cél, hogy a földhasználatot a fenntartható fejlődés irányába terelje, csökkentse a környezeti károkat és védje a természetes erőforrásokat. A gyakorlati irányítási munka szintjén ez azt jelenti, hogy nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjon az építkezés minősége, a környezeti kérdések, életciklus-szemlélet és a felújítások ösztönzése. Az új Földhasználati és Építésügyi Törvény elősegíti az építészeti politika céljainak megvalósulását.
Ha nem lehetséges elérni a kívánt végeredményt az építészeti örökség megőrzésében a Földhasználati és Építésügyi Törvény keretein belül, az Épületmegőrzési Törvényben rögzített eljárásokat kell alkalmazni. Az Épületmegőrzési Törvény lehetőséget ad az embereknek önkormányzati szinten, hogy hozzájáruljanak saját lakókörnyezetük elemi jellemzőinek megőrzéséhez.
10-2A jogalkotás több elemének indirekt hatása van a lakókörnyezet minőségére. Mindazonáltal fontos, hogy a jogalkotási eljárások során nagyobb figyelem fordítódjék a környezetre gyakorolt hatásokra, az építészeti minőség szemszögéből.
Az általános iránya a jogalkotásnak régóta az, hogy megerősítse az önkormányzatok jogköreit és ezzel egy időben bevonja az állampolgárokat a döntéshozatalba. Így például az építésügyi jogszabályok reformja megszünteti a helyi önkormányzatok azon kötelezettségét, hogy területrendezési terveiket felsőbb hatóságoknak jóváhagyásra megküldjék. Ahogy az építésügyi szabályozás fejlődik, a regionális és a helyi felelősség tovább fog erősödni. Ezek, és azon elvárások, melyek a társadalomnak a döntéshozatalba történő nagyobb mértékű beleszólásában jelentkeznek, szükségessé tesznek egy erős szakmai tapasztalati hálózatot és megfelelő erőforrásokat.
(4. Határozat)
A jogszabályok és rendeletek megalkotása során figyelemmel kell lenni ezen törvényeknek és rendeleteknek az építészeti minőségre és a lakókörnyezetre gyakorolt hatására.
(5. Határozat)
Az állampolgárok azon jogát, hogy beleszóljanak a saját lakókörnyezetüket érintő döntésekbe, meg fogjuk erősíteni

3.2. A területi építészek szerepe

10-3Az állam által finanszírozott területi építészek rendszere megemelte az építészeti hozzáértés szintjét, különösen a távoli és kis önkormányzatoknál. A bizottság, amelyik előkészítette az építésügyi szabályozás reformját, javasolta, hogy a jelenleg 30 települést átfogó rendszert bővítsük ki 100 településre, és hogy a rendszert irányítsuk át a kis önkormányzatok helyi tervezési igényeinek kielégítésére. Az építészeti politika kidolgozása során fontos szempont volt, hogy amikor meghatározzuk a területi építészek feladatait, megőrizzük a vidéki építészeti és kulturális tanácsadói szerepüket.
(6. Határozat)
A Környezetvédelmi Minisztérium vizsgálja meg, milyen módon lehetne a jelenlegi, a kis önkormányzatoknál működő területi építészi szerepvállalást kiterjeszteni az egész országra, és hozzákapcsolni a működésüket a regionális környezeti központokhoz. Mindezeken felül tegyen javaslatot a szükséges erőforrások átcsoportosítására a területi építészek számának emelésére.

12-1 12-2
12-3 12-4

4. KULTÚRA ÉS OKTATÁS

4.1. Építészeti örökségünk

Mindennapi életünk gazdagabbá és inspirálóbbá tehető, ha hasznosítjuk az építészeti örökségünkben rejlő potenciált. Az egyes időkorszakok segítenek abban, hogy egy helynek identitása alakuljon ki, és így fontos mind az építkezés, mind az építészeti örökség szempontjából. Az épített környezet gondos megóvása az építészeti kultúra alapja.
 Továbbá az építészeti örökség értéke a szélesebb értelemben vett kulturális önazonosság és a nemzetgazdaság szempontjából szükségessé teszi, hogy figyelembe vegyék a társadalmi és gazdasági megoldáskeresés során. Az állam arra törekszik a különböző kormányzati területeken, hogy cselekedeteivel elősegítse az építészeti örökség megőrzését.
(7. Határozat)
Kialakításra kerül a nemzeti épületmegőrzési és építészeti örökség fenntartási stratégia.

Egy átfogó nyilvántartásra van sürgősen szükség a kulturális örökségről, valamint hozzá kapcsolódó kutatási programokra, ha meg kívánjuk őrizni az épített környezetet. A megőrzési munkák egyik nélkülözhetetlen feltétele, hogy a helyi önkormányzatoknál elégséges információ álljon rendelkezésre az építészeti örökségről, legyen az helyi vagy országos jelentőségű. Jelenleg ilyen nyilvántartások csak az ország egyes részeiről készültek.
Ki kell dolgozni és az építészeti oktatás minden szintjén meg kell emelni a hagyományos építészeti technikák és anyagok használatára vonatkozó ismereteket, és azt, hogy hogyan kell megtervezni és kivitelezni felújításokat és restaurációs munkákat ezekkel a technikákkal, valamint az ezekhez szükséges manuális képzettségeket.
(8. Határozat)
Az ország valamennyi önkormányzatában nyilvántartás készül az építészeti örökségről.
(9. Határozat)
A Nemzeti Antikvitás Tanács jelentést készít a szakértelem szintjének megemelésének szükségességéről a helyi múzeumokban, és javaslatot tesz az építészeti történeti szakértők számára és elhelyezésére.
(10. Határozat)
Az Oktatási Minisztérium megvizsgálja egy hagyományos építészeti technikai központ megvalósíthatóságát a Finn Építészeti Múzeum és a Nemzeti Antikvitás Tanács közös vállalkozásaként, mely feltárja és tájékozódik a különböző történeti korokban alkalmazott építészeti megoldásokról.

Minden önkormányzati tevékenységnek, mely hatással van a környezet fejlődésére, hozzá kell járulnia a magas szintű épített és természeti környezethez. A kulturális környezetért létrejövő önkormányzati programok jelentik azokat a fejlesztési célokat és akcióterveket, melyek javítják a komfortját és a funkcionalitását a lakosok közvetlen környezetének, és amelyek megőrzik a kulturális örökséget. Egyben segítik a helyi önazonosság megerősítését is.

4.2. Az építészet, mint a művészetek és a kultúra része

20-1A Parlamenthez a kulturális politikáról szóló 1993-as jelentésében a Kormány a kultúrát a nemzeti létalapként fogalmazta meg. Az építészet a kultúra központi és jól látható formája.
Nemzeti öntudatunk legerőteljesebb kifejeződései gyakran az építészetben találhatóak. Az épületeinken keresztül mutattuk ki kultúránk elevenségét és egyediségét, és mivel az épületek és az épített környezet országunk és kultúránk kifejeződései, ezek alkotják a Finnországról kialakult kép alapját Európában és a világban. Mindezeken túl a nemzetközileg legjobban ismert megjelenései kultúránknak gyakran építészeti példák.
A művészet és az alkotás interakciója az építészet egyik alapeleme. Ez az interakció ad életet az építészet fejlődési módszereinek. Cserébe a finn építészet megújulása szükségessé tesz kísérleti építkezési lépéseket és így valós lehetőségeket teremt az innovációs fejlődésre.
Az építészet életereje nagymértékben függ attól, hogy az ügyfél hogyan értékeli a kultúrát valamint a tervező képzettségétől és motiváltságától. Az építészek művészeti tevékenysége és az interdiszciplináris művészeti tevékenység megfelelő pénzügyi forrásokat igényel.
A művészetek pénzügyi támogatásának azon része, amely az építészetbe kerül becsatornázásra, olyan módon kell, hogy fejlődjön, ami visszatükrözi az építészet jelentőségét kulturális politikánkban.
(11. Határozat)
Az Oktatási Minisztérium aktívan erősítse az építészet szerepét a finn művészetekben és kultúrában.

4.3. Alapfokú oktatás

20-2A társadalom figyelmének az építészet iránt való felkeltése révén lehetővé válik a társadalom részvételének fokozása a környezetre vonatkozó döntéshozatalban és a vitájában. Az építészet megértése csupán egy aspektusa a polgári készségeknek.
Az építészet oktatása az alsó és felső középfokú oktatási intézményekben elégtelen volt, mivel nem áll rendelkezésre elég forrás és oktatási anyag. Mindazonáltal az alapfokú művészeti oktatásra vonatkozó jogszabályok jó keretet adnak, amiből építészeti képzési programokat lehet kialakítani az oktatás különböző szintjein. Továbbá szükség van arra, hogy a tanárképzésben nagyobb szerepet kapjon az építészeti kultúra.
Az építészet megértésének kulcsa elsődlegesen a művészeti oktatásban rejlik, továbbá az épített környezetre vonatkozó környezeti tananyagban. Az állampolgárok hozzáértésének javítása, hogy részt vegyenek a saját környezetüket érintő döntéshozatalban nagymértékben javítható, ha az építészet részévé válik a környezeti képzések, valamint a biológia, a földrajz, a történelem és a politikai tudományok tananyagának.
(12. Határozat)
A Nemzeti Oktatási Tanács erősítse meg az építészeti oktatás helyét az oktatási programok alapjainak kidolgozásakor. Továbbá az építészeti oktatás szükségleteit figyelembe kell venni az iskolák és a szélesebb kulturális környezet összekapcsolásának programja során.
(13. Határozat)
Az oktatási Minisztérium vizsgálja meg az építészeti oktatás fejlesztésének lehetőségeit az önkéntes felnőttképzésben, hogy ezzel is javítsa az állampolgárok lehetőségeit, hogy részt vegyenek a saját lakókörnyezetüket érintő döntéshozatali eljárásokban.
Az alapfokú oktatás megfontolásain túl szükség van azon lehetőségek keresésére, miként lehet a döntéshozók figyelmét felhívni az épített környezet értékeire és fejlődési irányaira.
(14. Határozat)
A döntéshozók, választott képviselők és önkormányzati köztisztviselők kapjanak építészeti képzést.

4.4. Szakoktatás

20-3Az építészek szakismeretei nem csupán stabil alapokon álló tervezési képzettségeket jelentenek, hanem egy alapos ismeretét az építészet alapelveinek, az építészeti megőrzésnek, építészeti technikáknak, kiegészülve környezeti és társadalmi ismeretekkel és az építkezés folyamatának elsajátításával.
Az építészeti oktatás nem történhet elszigetelten, annak szoros kapcsolatban kell állnia a társadalmával. Mind a kutatás, mind az elméletek gyakorlatban történő alkalmazása központi eleme a képzésnek. Ílymódon egy termékeny interakció jön létre az építészeti oktatás és gyakorlat között. Mindezeken felül a kutatás célirányosabb lesz, és a szakmai készségek a lehető legmagasabb szinten lesznek tartva.
(15. Határozat)
Az építkezési szektorban az oktatást fejleszteni kell, hogy a szakemberek, akik abban a szektorban dolgoznak, megértsék a magas minőségű tervezés és végrehajtás jelentését. Továbbá az építészeti történelmi oktatás alapjai a szakképzések minden szintjébe beépülnek.
(16. Határozat)
Az építészeti oktatásban lehetőséget kell adni a tervezésre és a kísérleti építkezések kivitelezésére, hogy bemutassák és kiegészítsék az építészeti oktatási és kutatási munkát.

4.5. Építészeti kutatás

Az építési technológiákba történő invesztálás segít fenntartani a technológiai és nemzetközi versenyképességet. Az ilyen kutatás a legtöbb esetben nem terjedt ki az építészetre.
Egy nemzeti építészeti kutatási és fejlesztési stratégiára van szükség, együttműködésben kísérleti építészeti programokkal: ez egyben segíteni fogja a kooperáció fejlődését az építészeti kutatási egységek között, ami ma még nem jelentős. Ez a stratégia tartalmazni fog egy javaslatot az építészeti kutatás koordinációjára, és fejlesztésére valamint a nemzeti célok megnevezését, összpontosítva napjaink problémáira és trendjeire, valamint az alapkutatásra.
(17. Határozat)
A Finn Akadémia megvizsgálja az építészeti kutatás fejlesztésének lehetőségeit.

20-4

5. ÉPÍTÉSZET ÉS AZ ÉPÍTKEZÉS MINŐSÉGE

5.1. Az építészeti tervezés minősége

A tervezés más aspektusaival egyetemben az építészeti tervezés célja is az, hogy összekombinálja az ügyfél követelményeit a hely követelményeivel. Az ilyen tervezés meghatározza a végső épület funkcionális, technikai és esztétikai jellemzőit, és kihatással van az összköltségre. Az építész képzettsége és motiváltsága, az építőanyagok, az összetevők és a részelemek minősége meghatározza a projekt sikerét. Az ügyfél, amikor meghatározza a projekt vázlatát, nem csupán az épület használója felé vállal kötelezettséget a működési környezetre, de az építkezési projekt környezetének esztétikai minőségére gyakorolt hatására is.
22-1A jó végeredményt a szakismeretek kialakítása, a tapasztalatok hasznosítása, a folyamatos aktivitás biztosítása, a felek közötti szoros együttműködés és a hosszú távú felelősségvállalás biztosítja.
Az építkezés jelentős gazdasági és piaci értéke, valamint a környezetre gyakorolt hatása miatt be kell vonni a fogyasztóvédelmet. Ezt az építkezési folyamat minőségének a fenntartható fejlődés elvein keresztül történő megemelése révén kell elérni, különös figyelmet fordítva az egészségre, a funkcionalitásra és az esztétikára, valamint az építkezési folyamatban résztvevő felek felelősségének pontosítására.
A tervezéstől a kivitelezésig tartó folyamat teljes felügyelete a felelősségi rendszer megalkotásának alapvető része. Az eljárásban résztvevő felek folyamatos aktivitása követelmény annak érdekében, hogy a projekt befejezése után is viseljék a felelősséget. A Kormány úgy véli, hogy fontos, hogy az építkezési szektor fejlesztésekor ezek a kérdések megfelelő hangsúlyt kapjanak.
(18. Határozat)
22-2Az építőiparban és az építkezési eljárásokban fejlesztési programok indulnak egy minőségalapú működtetési kultúra kialakítására, és az általános gazdaság javítására.
(19. Határozat)
Az Államtanács felhívja azokat az állami hivatalokat és műveket, melyek épületeket szereznek be elő, hogy alkossák meg az építészek kiválasztásának szabályait (az EU joggal összhangban), amelyben szerepet kap a szolgáltatók szakképesítése és a projektek általános költséghatékonysága.

5.2. Minőségbiztosítás

A minőség biztosítása két irányból történik. Egyrészről a cégek felől, akik minőségi rendszereket alkalmaznak és másrészről a minőségi és hatósági ellenőrzéssel foglalkozó személyek szakmai képzettsége felől. A projektben részt vevő felek képesítései minden esetben meg kell, hogy feleljenek a projekt követelményeinek a vállalati szinttől az egyéni szintig.
22-3A szakmai képzettség mérhető oktatási, tapasztalati és teljesítményi mutatókkal. Sok EU tagállamban, az építészetben az a gyakorlat, hogy figyelemmel a projekt iránt támasztott felelősségre a tevékenység végzése engedélyhez kötött és vagy egy szakmai, vagy egy hatósági szervnél történő regisztrációt igényel. Az építészi hozzáértés igazolására, melyeket az építészeti irányelv és a kapcsolódó kiegészítő ajánlások határoznak meg, legalább öt éves – az irányelvi követelményeknek megfelelő – egyetemi szintű képzés szükséges, és két év szakmai gyakorlat.
Finnországban az építészi címet azok viselhetik, akik megszerezték a megfelelő diplomát, de sok Európai államban ez a cím csak azoknak jár, akik megfelelő képzettséggel rendelkeznek az építészi feladatok ellátására. A jelenlegi finnországi helyzet nem elég a szabad szakmai mobilitás biztosítására, amit az egységes európai piac biztosít, vagy hogy fenntartsuk a minőségalapú működtetési kultúrát. A diploma mellé szükség mutatkozik egy nyilvántartás felállítására is, amelyben nyilvántartjuk azokat az építészeket, akik megfelelnek az építészekre vonatkozó irányelvi követelményeknek. Ez a nyilvántartás bizonyítaná szakmai hozzáértésüket.
(20. Határozat)
A Környezetvédelmi Minisztérium állítsa fel a szektor fő szervezeteivel az építészek nyilvántartását, mely igazolja az építészeti valamint a hozzá tartozó tervezői szakértelmet, és így a nyilvántartás hozzá meg fogja könnyíteni a tervezői szakértelem exportját. A Környezetvédelmi Minisztérium meg kell, hogy győződjön a nyilvántartás tartalmának és ellenőrzésének összeállításakor a társadalmi érdekről. A szabályozás magának az építőipari szektornak a feladata.

5.3. Építészeti versenyek

22-4A középületek építészeinek kiválasztási módszere minden esetben építészeti tervezési verseny vagy tender kell legyen, aminek a fő szempontjai a minőség és a végeredmény költségei. Ez utóbbi módszer esetében a verseny alapjául az építész szakmai hozzáértése kell legyen, melybe beletartozik a körültekintő tervezési munka, az anyagok és az építészeti technikák szakszerű használata.
Az építészeti tervezői versenyek Finnországban több mint száz éves múltra tekinthetnek vissza, ez egy olyan hagyomány, amit külföldön is elismernek. Az országunkban szinte valamennyi fontos középület, mely az elmúlt században épült, ilyen versenyek eredménye. Az építészeti tervezési versenyek lehetőséget adnak az ügyfélnek, hogy tanulmányozza a tervezési problémára adott különféle megoldási javaslatokat, és hogy biztosítsa a végső építmény minőségét.
Az építészeti versenyek ösztönzik az innovációt az építkezésben és a fejlődést az építészetben. A verseny egyben egy módszere a továbbképzésnek is, és egyben lehetőséget kínál az új építészeknek. A nagyszámú alternatív megoldás, amit a verseny eredményez, egyszerűbbé teszi a társadalmi vitát a környezet fejlesztésére vonatkozó lehetőségek terén. A finn építészek nemzetközi versenyeken elért nagy sikerei azt mutatják, hogy a versenyek fontosak a finn know-how és kultúra terjesztésében.
(21. Határozat)
Az Államtanács felhívja azokat az állami szerveket, melyek épületeket szereznek be, hogy fokozott mértékben támaszkodjanak az építészeti tervezési versenyekre a példaértékű megoldások és építészek kiválasztása során.

23-rs

6. FIGYELEMFELHÍVÓ KAMPÁNYOK AZ ÉPÍTÉSZETRE

6.1. A társadalom figyelmének felkeltése

25A finn építészetet nemzetközileg magas színvonalúként ismerik el. Ennek a hírnévnek a fenntartása érdekében a nemzetközi kiállításokon és szemináriumokon való részvételt növelni kell, továbbá a finn építészetet bemutató kiadványokat kell készíteni.
A Finn Építészeti Múzeum a világ egyik legrégibb építészeti múzeuma. Tevékenységének középpontjában a kiállítások és a kiadványok állnak, amelyek széles közönséghez érnek el mind belföldön, mind külföldön. A múzeum tervezi, hogy megnöveli a vándorkiállításainak és a speciális közönséghez szóló kiállításainak a számát. Ez jelenleg lehetséges, de csupán többletforrások bevonásával. A finn építészetet bemutató állandó kiállítás kibővítéséhez a múzeum alapterületének megnövelése szükséges.
A szaksajtó, a Finn Építészeti Múzeum és más média rutinszerűen foglalkozik az információterjesztéssel és az építészet dokumentálásával. Ez a feladat segíthető a Finn Építészeti Múzeum erőforrásainak bővítésével, kiadványok finanszírozásával, és az újságírók képzésével ezen a területen.
(22. Határozat)
Az Oktatási Minisztérium biztosítsa a pénzügyi erőforrásokat, melyek a Finn Építészeti Múzeum, mint építészeti információs központ folyamatos és sikeres működéséhez szükségesek.

6.2. Ösztönzés és díjazás

Az Államtanács arra bíztat minden társadalmi résztvevőt, a helyi önkormányzatoktól a magánszervezetekig és az egyénekig, hogy munkálkodjanak az építészet és a jobb környezet fejlesztésén.
Azzal, hogy bíztatjuk az építkezési folyamatban résztvevő feleket, hogy haladjanak a jobb építészeti minőség felé, és ezzel egy időben jutalmazzuk a magas minőségű projekteket és a felelős tervezőket, hozzájárulunk az építészet fejlődéséhez.
(23. Határozat)
Az Oktatási Minisztérium vizsgálja meg, hogyan lehet olyan rendszert kialakítani, mely a környezeti és az építészeti projektek díjazásáról szól. Mind a magas minőségű projekteket, mind a tervezői szakképzettséget el kell ismerni.

7. AZ ÉPÍTÉSZETI POLITIKA VÉGREHAJTÁSA

A kormányzati építészeti politika központi céljai a következők:

  • 28megteremteni a lehetőséget az állampolgárok jó környezethez való jogának megvalósítására;
  • előmozdítani az állampolgárok jogát és kötelezettségét saját környezetével szemben, építészeti oktatással és társadalmi figyelemfelhívással;
  • magas követelményeket állítani a középítkezésekkel és a tulajdongondozással szemben, és ennek folyományaként
  • magas követelményeket meghatározni az egész építőipari szektor vonatkozásában;
  • elősegíteni olyan eljárások alkalmazását, melyek fejlesztik az építészetet és a magas színvonalú építkezést;
  • előmozdítani az innovációt az építészeti oktatáson, kutatáson és fejlesztésen keresztül;
  • javítani építészeti örökségünk gondozását, az épített környezet fejlesztését, a kulturális történelem és építészet részeként.

A közhivatalok elkötelezettsége a kormányzati építészeti politika céljainak megvalósítása iránt elengedhetetlen a politika sikerességéhez. Felül kell vizsgálniuk stratégiájukat e célok szemszögéből és ki kell iktatniuk minden konfliktust a létező programjaikból. Ennek biztosítása érdekében a kormányzatnak megfelelő utánkövetést és támogatást kell nyújtania. A programokat és az eljárásokat ki kell alakítani és az egyes szektorok közötti interakciót fejleszteni kell az építészeti politika fényében. A politika céljainak megvalósítása érdekében részletes akcióterv kidolgozása szükséges.
(24. Határozat)
Az Oktatási Minisztérium és a Környezetvédelmi Minisztérium közös bizottságot állít fel a kormányzati építészeti politika utánkövetésére. Ez a bizottság elkészít egy részletes akcióterv-tervezetet, nyomon követi az építészeti politika céljainak megvalósulását és javaslatokat tesz a jövőben szükségessé váló cselekvésre.

Finn Művészeti Tanács/Oktatási Minisztérium