100 éve nyílt meg az Óbudai Gázgyár

.

Az 1913. október 18-án átadott Óbudai Gázgyár Európa egyik legkorszerűbb gyárának számított. A gázgyárhoz szorosan kapcsolódott, annak építésével egyidejűleg zajlottak egy szociális szempontokat is figyelembe vevő munkás- és tisztitelep építési munkálatai. Az épületek ma műemléki védettség alatt állnak.

02-obudai-gazgyar-es-tiszviselotelep 01

00-obudai gazgyar 3 alaprajz

 

A gázgyár rövid története:

Az 1913-ban átadott Óbudai Gázgyár Európa egyik legkorszerűbb gyárának számított. Gáz- és kokszgyártással foglalkoztak itt sokáig, ám az épület az 1980-as években, - amikor a városi gázgyártást végleg felváltotta a földgáz - folyamatosan leépült, mára már csak kihasználatlanul áll egykori helyén.

A Gázgyár eredeti rendeltetésének megszűnése után az épületek egy részét lebontották, másokat különféleképp hasznosítnai kezdtek, itt működött pl. a Gázművek Hálózati Igazgatósága. Az épületek műemléki védettség alá helyezésével pedig már nem lehet csak úgy elbontani.
Magyarországon - nyugattól pár tíz évvel lemaradva - 1855-ben kezdték el az első pesti gázgyár építését, ám a főváros egyre erősebb ütemű fejlődése (a gázfogyasztás is rohamosan nőni kezdett) miatt sorra építették egymás után a kisebb gázgyárakat, hogy a szükségleteket kielégíthessék. A főváros az 1900-as évek elején megszervezte a Fővárosi Gázműveket, és ezzel saját kezelésébe vette az addig részvénytársasági tulajdonú gázgyártást. Az új szervezet számára nyilvánvaló volt, hogy a korábban felépített kis kapacitású, addigra már elavult gyárak helyett egy sokkal nagyobb szabású gyárra lenne szükség, így a főváros tanács 1909-ben „pályázatot írt ki egy évi 100 millió köbméter kapacitású gázgyár tervezésére és felépítésére".3 A óbudai, duna-parti terület kiválasztását az akkori lakott területen kívüli elhelyezkedése és a vasúti sínek közelsége indokolta leginkább. Az építészeti tervek 1910-re kész lettek, a bizottság pedig hamarosan döntött: Weisz Albert zürichi gázgyárigazgató terveit tartották a legjobbnak, így Weisz és mellette Bernauer Izidor műszaki igazgató és Schőn Győző főmérnök lettek a kivitelezés irányítói. A gázgyár építése egészen problémamentesen és gyorsan zajlott: 1913-ra már készen állt, 1913. október 18-án megkezdhették a gázszolgáltatást, miközben a befejező munkálatok folyamatosan folytak.Maga a létesítmény Magyarország Európa-szerte ismert és elismert volt - de minden esetben leginkább mint a kontinens legmodernebb gyárát emlegették. Ebben a narratívában az épületeknek önmagukban nem volt szerepük, csupán keretet jelentettek a gyárban folyó munkálatokhoz. Így aztán nem meglepő, hogy a - nem csekély számú - korabeli írás majdnem kizárólag a gyári technológiákról szól a gyár vagy a két telep építészeti értékeinek méltatása helyett.


Kattintson a képre a nagyobb mérethez


Óbudai gázgyár lakótelepe
Mai cím (egykori cím):    Gázgyár utca, Sujtás utca

Épületek funkciója: Lakótelep az Óbudai Gázgyár munkásai és tisztviselői számára - a telep lakások mellett a lakók szükségleteit kielégítő kiszolgálóegységekkel (posta, rendőrőrs, orvosi rendelő, patika, trafik, óvoda, bolt, pékség, hentes, fodrász, borbély, cipészműhely) kifejezetten modern és élhető környezetnek bizonyult.
Az Óbudai Gázgyár lakótelepeként emlegetett lakótelep mind építészetileg, mind területileg, mind pedig jellegében alapvetően két részre osztható: a munkástelepre, és tisztviselőtelepre. E különbségtételt 1914-es írásában Bernauer Izidor gázgyári igazgató is jelzi: "A tisztviselők részére 10.000 négyszögöl kiterjedésű kertek között külön lakótelepet, a munkások számára pedig a gyár szomszédságában, attól csak a császárfürdői vasúti töltés által elválasztott 25.000 mégyszögöles telken másfél millió korona költséggel munkástelepet építettünk fel."

A lakótelepről röviden:
A gázgyárhoz szorosan kapcsolódott, annak építésével egyidejűleg zajlottak egy szociális szempontokat is figyelembe vevő munkás- és tisztitelep építési munkálatai. A gázgyár szakembereinek otthont adó kolónia gyakorlatilag két elkülönülő lakótelepet jelentett: az ún. „belső" vagy tisztviselő telepet a gyár vezetőinek és a magas beosztású műszaki szakembereknek építették, míg az ún. „külső" vagy munkástelepen az alacsonyabb beosztásban dolgozó munkások kaptak lakásokat. A két telep ennek megfelelően egészen eltérő volt - egészen a lakások beosztásától a tervező személyén át nagy külnbségeket találunk. Az üzemi épületektől délre található belső telep tervezője Reich Kálmán volt, míg a munkástelep Balogh Lóránt tervei szerint épült meg.
Annyi bizonyos, hogy a dolgozók számára kialakított lakótelep gyakorlatilag "város a városban", egy kis faluként működött, ahol minden helyben adott volt.
Budapest akkoriban még peremvidéknek számító terültére lemodellezi a város legfontosabb pontjait: van posta, rendőrőrs, orvosi rendelő, patika, trafik, óvoda, alsósoknak iskola, bolt, pékség, hentes, fodrász, borbély, de még cipészműhely is - egy szóval minden egy helyben van, ami csak kellhet (tény, hogy ezeknek 1913-ban csak egy része állt, de az évek múlásával egyre több szolgáltatás kapott helyett a telepen).

MUNKÁSTELEP
Mai cím:    Gázos utca, Sujtás utca
Építész tervező:    Balogh Lóránt
(a terveken Balogh Lórántként szerepel, ám más esetekben az Almási/Almásy Balogh Lórántként szignálja terveit).
BALOGH LÓRÁNT (Arad, 1869. nov. 27. - Budapest, 1945. febr. 2.): építész, tanár. Miután tanulmányait a budapesti műegyetemen befejezte, működését Lechner Ödön és Alpár Ignác műtermében kezdte meg. Már ekkor több vidéki kastély tervezésére kapott megbízást - ő tervezte többek között a malonyai, béládi vagy a bukoveci kastélyt. Később református templomok kialakításán dolgozott (Budapest, Diósgyőr), valamint 1911-ben ő tervezte a volt Pedagógiai Szeminárium és a hozzá tartozó iskola és óvoda épületét a Horváth Mihály téren. Eleinte történeti stílusokra támaszkodott, későbbi alkotásaiban népies törekvések jelentkeztek, a vernakuláris építészettel is kapcsolatba került. 1902-től 1926-ig az Iparművészeti Iskola tanáraként működött. Ebben az időszakban tervezte meg az Gázgyár munkástelepének épületeit is - azonban nem ez volt az egyetlen lakótelep, amin dolgozott: a Bánhidai Erőtelep építésze is Balogh Lóránt    volt.
További érdekesség, hogy - a mostanra méltatlanul elfeledett - Balogh nem csupán az építészet, hanem az irodalom terén jeleskedett: a Komédiásnő című egyfelvonásos vígjátékát 1895-ben Pozsonyban és Budán is előadták.9
Építőmester(ek): Az 1913-as tervek egy részén Klude Ignác okleveles építész és építőmester, majd Dávid János és fia szerepelnek építőmesterként.
Dávidék kétgenerációs építész család voltak, Dávid János és fiai címen építési vállalatot tartottak fenn.
A tervezés ideje: 1912 - a tervek kelte ezen belül változó (1912. október-november). A használatbavéleteli engedély 1913-ból való. A tervtárban az eredeti épületek tervei mellett megtalálható két későbbi kisebb átalakítás terve is - az egyik 1922-ból, a másik pedig 1930- ból-, valamint egy 1972-es terv egy új épülettömb kialakítására.
1912
Az 1912-es terveken az épületeket három csoportba osztották - ezen csoportok pedig a következőek voltak:
-    I. csoport: vendéglő, bolt és táncterem
-    II. csoport: gondnoki és postaépület, lakóházak
-    III. csoport: lakóházak, óvoda, legényszálló, fürdő- és mosóház
A tervek felépítése minden esetben azonos sémát követ: egy főhomlokzati és egy hátsó nézet mellett az egyes szintek (a lakó- és kiszolgáló épületek is többségében földszintesek, kivétel a Legényszálló egyszintes, nagyobb volumenű épülete), a pince, a padlás alaprajzai és metszetek szerepelnek.
Érdekesség, hogy az épülettervek mellett egy külön tervlapon foglalkoznak a lakóházak között lévő sodronyszövet kerítéssel, amelynek tervezőjeként a Budapesti Székesfőváros gázművek építésvezetőségét nevezik meg.
A tervekből kitűnik tehát, hogy a munkástelep összesen 3 darab háromszobás, 78 kétszobás és 14 egyszobás lakása mellett a kiszolgáló egységeket is magában foglalt a tervezett három épületcsoport. Így itt kapott helyet a vendéglő épület, fűszerüzlet, élelmiszerüzlet és borbélyüzlet (mindhez tartozott lakás is), valamint egy óvoda és egy 32 hálófülkés legényszálló a nőtlen munkások részére. Ugyanígy a legényszállóban kapott helyett az ételmelegítő, olvasó, társalgó helyiség, férfi és női zuhany- és kádfürdők, valamint az egész telepnek mosókonyha és a felügyelő személyzet kétszobás lakása. Külön érdekesség, hogy a telepen minden lakáshoz tartozott egy kis elkerített kiskert és előre felépített baromfi ól, ahol szabadon kertészkedhettek, növénytermesztéssel és állattenyésztéssel is kedvükre foglalkozhattak a lakók.

Obudai gazgyar lakotelep16

Obudai gazgyar lakotelep20

 

TISZTVISELŐTELEP

Mai cím:    Gázgyártól délre, a Duna-parton
Építész tervező:    Reichl Kálmán
REICHL KÁLMÁN (1879-1926): építész, festő. Építészeti tanulmányait a műegyetemen folytatta, míg festeni Nagybányán, Hollósy Simontól tanult.14 Mindezzel együtt, Reichl századelő egy kevéssé ismert építésze, az 1910-es években több - így a Cukor utcai és Kiscelli úti - iskolaépületet is tervezett, amelyek legfőbb építészeti alkotásai közé tartoznak. 1912-ben kérik fel (valószínűleg a főváros vezetőségébel ápolt jó kapcsolata nyomán) a gázgyári lakótelep tisztvelőtelépnek terveinek elkészítésére.
Kivitelező cég: Forbáth Ernő és Társa
Tervezés ideje: A tisztviselőtelep első terveit, 1910-ben még Weiss jegyezte, azonban változás jött és így Reichl 1912-es keletű terveit valósították meg. Reichl épületegyüttese alapveően megtartja a svájci mester tervének útrendszerét és az utak által meghatározott telektömböket, változás azonban, hogy őt helyett kilenc lakóépületet helyez el a terület egy keskeny sávján belül, mely sáv Duna, illetve vasút felőli oldalán váltogatva tervezi a házakat.

Obudai gazgyar lakotelep6

Épületek rövid leírása:
A belső telepnek is nevezett tisztviselőtelep kertektől övezett kilenc villájában 17 lakás épült fel, amelyek a következők voltak: „egy fölszintes ház, 422 négyzetméter alapterületű, 5 szobás, a gyárvezető részére. Két egyemeletes ház, emeletenként kb. 290 négyzetméteres, mely két-két négyszobás lakásra oszlott. Két egyemeletes ház, emeletenként kb. 250 négyzetméteres, mely két-két háromszobás lakásra oszlott. Két földszintes ház, egyenként kb. 350 négyzetméteres, benne két-két háromszobás lakás. Végül két földszintes ház, egyenként kb. 300 négyzetméteres, benne két-két kétszobás lakás."17 Ebben a felépítésben a vezető 422 m2-es villája jelenti a középpontot, hierarchikusan minél messzebb van ettől, annál kisebb beosztású a lakója. Ez az alárendeltség a szobák számában és a lakás alapterületében is kefejezésre jut. Természetesen kényelemben a kisebb lakásban lakóknak sem volt hiánya, hiszen mindegyik épületben saját fürdőszoba, WC, mosókonyha is volt, magas kényelmi fok!!
A házak külső megformálásában Reichl változatosságra törekedett: a tisztitelep lakásait vizsgálva az íves falformálás mellett a falsíkkal párhuzamosan előreléptetett, illetve szögben elfordított ablaktengelyeket is találunk. A különböző formájú oromzatok változatos tetőidomokat eredményeznek. A legjellemzőbb mégis az anyaghasználat: a homlokzatokon terméskővel vagy nyers téglával képzett, illetve vakolt felületek váltják egymást - helyenként függőleges, helyenként vízszintes alakzatokat formálva. A téglák színe is változik: a szélső, földszintes ikerházak sárga, az emeletes lakóházak és a gyárvezető ház vörös téglával falazott. Hangsúlyosak a mára kissé leegyszerűsített oromzatok faborításai, a tetők előrelógó szarufái, a fakeretes tetőablakok. Reichl 1912-es tervein az oromzatok sarkain indadíszeket láthatunk, s fontos szerepet játszanak az ablaktáblák.

Az Óbudai Gázgyár épületei, valamint a munkás- és tisztviselőtelep épületei is műemléki védettség alatt állnak.

Kattintson a képre a nagyobb mérethez

 

Kapcsolódó cikkek