A szigetvári Vármúzeum többfunkciós épületszárnyának építése, meglévő épület átalakítása - tervtanácsi beszámoló
TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS
A várat az Almás patak szigetére Szigeti Oszwald építette 1420 körül.
Az első erődítmény magja a régészeti kutatások szerint egy kör alapterületű, magas öregtorony lehetett, melyet a négyzetes udvaron kőfalak kerítettek.
Az évszázadok során ebből alakult ki Szigetvár erődítményrendszere, mely magába foglalta a virágzó települést is. 1463-ban a Garai-, 1471-ben az enyingi Török család birtokába került. Az 1526-os vesztes mohácsi csata után katonai jelentősége megnőtt, mivel útjában állt a nyugati irányban előretörő török hódítóknak. Török Bálint, mint eme vészterhes időszak sok más főnemese, igyekezett mindig a nagyobb hasznot ígérők pártjára állni, így több esetben is urának vallotta hol Szapolyai Jánost, hol pedig Habsburg Ferdinándot. Miután 1541-ben Buda csellel való megszállása idején Szulejmán török szultán elfogatta Bálint urat, a felesége azonnal átadta a végvárat Habsburg Ferdinándnak.
1561-ben a vár élére főkapitányként Zrínyi Miklós került, aki vasszigorral próbálta behajtani a katonaság részére a földesúri járandóságokat, ugyanekkor kialakította a négy részből álló szigeti védőrendszert. A már idős és beteges Szulejmán szultán 1566-ban indult utolsó hadjáratára, melynek végső célját Bécs elfoglalása jelentette, de előtte Sziget vára állt hatalmas seregének útjában. Zrínyi parancsnoksága alatt mintegy 2300 főnyi végvári katonaság 34 napig állta az ostromot a hatalmas túlerő ellenében, mígnem maradékuk Zrínyi vezetésével kitört a lángoló belsővárból, hogy véres közelharcban haljanak hősi halált. Szigetvári diadalát maga a török szultán sem érte meg, az ostrom utolsó napjaiban meghalt, de ezt a hírt eltitkolták vezérei, nehogy a már erősen megfogyatkozott sereg végképp elcsüggedjen.
A rommá lőtt erődítményt a hódítók kijavították, ezzel létrehozva a ma is látható egységes, négybástyás vár arculatát. 1689-ben került a Habsburg hatalom birtokába a hatalmas erődítmény, melynek ostromával a Rákóczi-szabadságharc felkelői sem mertek kísérletezni.
A MAI VÁR FŐ EGYSÉGEI
A szigetvári vár trapéz alakú téglavár, föld kötőgátakkal, 4 nyitott sarokbástyával és óratoronnyal.
-Az észak-nyugati bástyaudvarban találhatóak a legkorábbi vár alapfalának romjai a későbbi vizesárokkal határolt területen.
-Szulejmán szultán dzsámija a várudvar közép részén áll, a hozzáépített barokk épületben kiállítás, múzeum található.
-Az északi kötőgátba épített kazamatasor.
-Óratorony a déli kötőgáton.
-Pincék a keleti kötőgát északi és déli részén.
MAI ÁLLAPOT
TERVEZETT ÜTEMEK ISMERTETÉSE
I. Ütem
- Többfunkciós fogadóépület építése,
- dzsámi északkeleti oldali hozzáépítés lebontása, üvegportál építése
- Múzeum épület északnyugati sarkában levő vizesblokk elbontása,(a fogadóépületben
új vizesblokk kerül kialakításra) ugyanitt faláttörés az északkeleti falon, illetve kiállítótér
kialakítása
- gépészeti rendszerek, kazánház, villamos hálózat korszerűsítése, javítása
- kiállítástechnikai fejlesztések, belsőépítészeti feladatok
Az I. ütemben átalakítás és bontás csak a meglévő épületek(dzsámi, múzeum) földszintjén történik,
a múzeumépület emeletén csak funkcióváltás szükséges.
II. Ütem
- dzsámi előcsarnok falainak elbontása, a dzsámi boltíves előcsarnokának stilizált
rekonstruálása(régészeti, és építéstörténeti kutatások alapján) lézervágott acéllemezből
- az imaterem lefedése fa szerkezetű, fémlemez fedésű magastetővel (a kutatásoknak
megfelelően)
- előcsarnok lefedése alacsony hajlásszögű fémlemez tetőfedéssel
- Minaret végleges kialakítása
III. Ütem
- Múzeumépület északnyugati homlokzatának elbontása, a dzsámi tömegétől való
elválasztása üvegfolyosóval.
- Múzeumépület tetőszerkezetének elbontása, átalakítása az új tömegnek megfelelően.
Az ismert magyarországi minárék közül az 1566-ban épült szigetvári Szulejmán szultán dzsámi mináréja az egyetlen, amely téglából épült. Nagyon egyedi alaprajzú dzsámiról van szó, hiszen Magyarországon az egyetlen, ami két mihráb fülkével rendelkezik, az egyik az imaterem belsőjében helyezkedik el, a másik pedig az L alakú folyosónak a végén. A Gerő Győző-féle kutatás csak a falakra terjedt ki; a falkutatást a város megrendelte.
Az 1920-as években épült egy barokk stílusú kastély, amit összeépítettek a dzsámival.
Szigetvár városa komplex turisztikai programot dolgozott ki, nem csak a várra koncentrálva – ami a program középpontjában van, hanem Szigetvár környezetére is. Ennek az is része, hogy a „leghűségesebb város” lett Szigetvár. A bástyákat felújították, és körbejárhatóvá tették a várat. A vár területén van egy szerkezetkész állapotban lévő wellness épület is, ami a kazamata soron áll. Két éve a város üzemelteti a várat, a komplex tervnek egyik szegmense a bemutatott terv. Az első ütem valósulna meg GVOP pályázati pénzből. A második és harmadik ütem török üzletemberek által biztosított pénzből kerülne kivitelezésre.
 |
 |
 |
 |
CSERNYUS LŐRINC Ybl-díjas építész
Szigetvár Vármúzeum többfunkciós épületszárnyának építése
Meglévő épület átalakítása I. ütem
tervező: Koch Péter
„ és mi lesz húsz év múlva”
Miről szól egy opponencia ? Kérdésfelvetésről és kételyek megfogalmazásáról, amire az alkotók azonnal tudnak válaszolni vagy elgondolkodnak a jogosságukról.
Az idő szerepe az építészetben kiemelten fontos. A múlttal és a jövővel foglakozunk. A múltra emlékezünk, a jövőt tervezzük. A legrövidebb a most, a jelen. Mire megragadnánk, már tovatűnik. Miközben most kell dönteni egy épület múltjáról és jövőjéről. Az építészeti kultúráknak és koroknak is van egy sajátossága. Miközben az építéstechnológia egyre inkább fejlődik és válik bonyolultabbá úgy lesznek egyre rövidebbek az építészeti korok idő intervallumai. A középkor két-háromszáz éves periódusai össze sem hasonlíthatók Egyiptommal, vagy Rómával, de a szecesszió, modernizmus 30-40 évével sem. Napjainkról nem is beszélve. Húsz évvel ezelőtti épületeket bontunk el mert elavultak.
Nincs könnyű helyzetben a szigetvári vármúzeum tervezője. A város és a magyar-török történelem szempontjából is meghatározó meglévő épületet kell bővítenie. A vár közepén álló dzsámi épülete, emblematikus és meghatározó eleme Szigetvárnak. A különböző korokban elvégzett alapos kutatások, feltárási munkák gyakorlatilag tisztázták a múltját az épületnek.A magyar és iszlám-török építészet egy furcsa keverékét látjuk magunk előtt a jelenlegi állapotban. Két kultúra építészeti és időbeni összefonódását. Mennyiben választható szét a megélt múlt és a „tiszta építészet”. Az idéző jel nem véletlen. Mert a kérdés egyértelmű. Van – e tiszta építészet ?
A terv e kérdés határait feszegeti a jelenlegi magyar vagy európai pályázati rendszer minden hátrányával. Mert két tervet látunk magunk előtt. Egy a távlati jövőt vizionáló koncepciót három ütemben megvalósítva és egy konkrét engedélyezési tervet csak az első ütemre. Mi van, ha a három ütem nem készül el. Akkor torzókról beszélhetünk.
Ráadásul a három ütem térbeli eloszlása nagyon szerencsétlen. Helyszínrajzilag az első két ütem közé ékelődik be a harmadik. A teljes kiépítés nélkül teljesen értelmezhetetlen és zavaros bármelyik önálló megléte. Olyan mintha hidat építenénk csak nem biztos, hogy középen összeér. És itt még mindig csak finanszírozási és beruházási kérdésekről van szó.
A beadott engedélyezési terv a meglévő dzsámihoz csatlakozó új fogadóépületről szól. Sajnos a tervdokumentációban nem láttam a jelenlegi állapotról fotókat, illetve geodéziát. A helyszínrajzból nem derül ki egyértelműen a fő megközelítés iránya. Hogy a dzsámiba a fogadóépületből nem tudok, közvetlenül bejutni azt téves építészeti elképzelésnek tartom. Mégegyszer hangsúlyozom, hogy a koncepcióterv és a jelenlegi engedélyezési terv között rengeteg építészetileg nem tisztázott kérdés van. Ha csak az első ütem épül meg akkor a dzsámi marad a jelenlegi formájában. Mellette a fogadóépület inkább egy nem odavaló melléképületként jelenik meg. Egy apró doboz a magas barokkos tető hajlásszöggel rendelkező több száz éves épület mellett. Aránytalan nem időtálló megoldás. Az időbeli elavulásról már beszéltem. Ha viszont minden megvalósul, akkor egy teljesen új tömegű épületegyüttessel találkozunk, ami már jobban sugallja a Tervező elképzeléseit, de még mindig nem mentes a mai divatos „haut-couture” építészettől.
Építészeti és anyaghasználati kérdések:
Már Alberti is írt az arányokról. 1:3, 1:4, 1:6, Mikor milyen funkciójú és milyen arányú házat kell tervezni. Ezt minden építésznek ismernie kell. Itt ezt sajnos nem érzem. Sajnos azt kell mondanom, hogy a rendelkezésemre álló tervanyagból egy jó minőségű konténer építészetet látok. A 2,80-as belmagasság nem méltó egy fogadóépület nagy teréhez. Nem érthető a „rámpa erdő” ha nem lehet a dzsámiba bejutni. A rámpa és az épület közt kialakuló kis háromszög, valamint a fogadóépület konzolos kiemelése öncélúnak tűnik. Mi van a konzolok alatt ?
A fogadó épület építészeti kialakítása a műleírás szerint: „szoborszerű”. Hányszor adjuk el ugyanazt a szobrot? Phillip Johnson nyaralója és M. v. Rohe barcelonai pavilonja lehetett az előkép. De a visszahúzott üvegfal elé a fiókosan kigördülő, a szerkezetnél vastagabb általában fehér színre festett keret a mai trendi építészet elfogadott formanyelve(Archicad 15).A „szoborszerű” jelző sokkal részletesebb kidolgozást igényel, mint ami a terven látszik. A részleteknek, szobor képzésnek a csomópontjait már joggal várhatjuk el ebben a tervfázisban is. Valamint azokat a látványterveket, mely bemutatja a váron belül a környezethez és az épülethez való igazodást. A kis füzet ezt nem tudja prezentálni.
Hol kapcsolódik ez az építészet a magyar- török még meglévő épített környezethez? A kérdésre a választ a Tervező adja meg a minaret tovább gondolásával, illetve befejezésével. Itt a klasszikus formákat helyezi előtérbe csak anyagváltással utalva a tervezett állapotra. A koncepció tervben is építészeti anomáliák vannak, amik az első ütemnél még jobban kikristályosodnak. A látogató egy hosszú értelmetlen rámpán jut be az előtérbe , a fogadócsarnokba, de onnan lépcsőn keresztül lehet a pincébe lemenni. Az akadálymentes WC a múzeum túloldalán található a vészkijárat felöl megközelítve. Hogy az imaterem belülről nem elérhető felveti az egész koncepció létjogosultságát.
A kétféle tervből kétféle építészeti arculat van előttem. Az engedélyezésre benyújtott anyag csak a fogadó épületről és a dzsámiról szól. Ha csak ez épül meg az elfogadhatatlan. A koncepció tervben érezhető a Tervező törekvése egy egységesített építészeti arculat kialakítására, de ez nem erős a bemutatott terven (anyaghasználat, tömegformálás , arányok kérdése). Minden kicsit felszínesre és utánzásra sikeredett. Jean Nouvel Arab Intézete ugyanezt a homlokzat formálást jobban oldotta meg, mint a lézervágott fémlemez. Ráadásul ez a formanyelv az íves formáknál már nem is működik.
A tervtanácsnak az alábbi kérdéseket javaslom megvitatásra:
- Mi a garancia a koncepció megvalósítására
- Épület belső közlekedési rendszerének és a megközelítésnek a tisztázása
- Épületarányok és anyaghasználat egységesítése
- Minaret továbbépítése, kiegészítése
- „idő és rálátás” szerepe az építészetben
Összefoglalva:
A terv a szabályozási előírásoknak megfelel, azt betartja. A későbbi bővítéseknél a zöldfelület mértéke már aggályossá válhat, erre oda kell figyelni. A dokumentáció teljes egészében nem tárja fel a problémákat és nem ad kielégítő választ a későbbi fejlesztésekre. Látvány tervei szokványosak inkább a design, mint a megérthetőség felől közelíti meg a feladatot. Sokkal inkább tényszerűbb adatközlésre lenne szükség. Mindenképpen jó lenne egy működőképes helyszínrajz bemutatása, nemcsak forgalom technikailag. Az építészeti kialakításnál a meglévő épület értékei háttérbe szorulnak. Lehet, hogy ez nem baj, de a bizonytalanság, amit én a tervből érzek, az viszont nem jó. Nem érzem azt a bizonyosságot és erőt, amit ebben a helyzetben egy tervezőnek fel kell mutatnia. A mai divatos építészetnél itt többre van szükség.
Tervtanács meghívott tagjai:
| Nagy Ervin | Országos Főépítészi Iroda |
| Káldi Gyula | Kulturális Örökségvédelmi Hivatal |
| Mányi István | Kulturális Örökségvédelmi Hivatal |
| Nagy Gábor | Kulturális Örökségvédelmi Hivatal |
| Okrutay Miklós | Kulturális Örökségvédelmi Hivatal |
| Ráday Mihály | Kulturális Örökségvédelmi Hivatal |
| Reith András Dr. | Magyar Környezettudatos Építés Egyesülete |
| Ritoók Pál | Kulturális Örökségvédelmi Hivatal |
| Sáros László DLA | Országos Főépítészi Kollégium |
| Simon Mariann Dr. | Kulturális Örökségvédelmi Hivatal |
A bírálat rövid összefoglalója:
Bármilyen új építést szeretnének a dzsámi mellett, azt régészeti kutatásnak kell megelőznie. A régészeti ásatás mellett a falkutatás is fontos szerepet kellene, hogy kapjon.
A pavilon első terve már volt a Műemléki Tanácsadó Testület előtt. Alapvető koncepcionális kérdéseket nem éreznek átgondoltnak – mindenféle szempontból nagyobb figyelmet érdemel ez a terv.
Az opponensi vélemény betöltötte a szerepét, ami az esszenciája: fontos fókuszpontokat talált meg.
Elsődleges lenne a Szulejmán dzsámi, nem a látogatóközpont. A dzsámi kiszabadítása a tömegből fontos lenne. Utána, nem összeépülve a következő két ütem megvalósítása következhet.
„Ez a magyar középkornak egy megszentelt helyszíne”- ennek megfelelően kellene a tervet kezelni.
El kellene dönteni, hogy mi a fontosabb: ennek a kiemelt emléknek a megismerése, továbbgondolása; vagy ennek a mostani pavilonnak a megvalósítása.
Ha ideiglenes építmény a pavilon, akkor méreteiben is úgy kellene kezelni.
TERVTANÁCSI VÉLEMÉNY
A Tervtanács előtt bemutatott engedélyezési terv egy három ütemre bontott koncepcióterv első ütemét képezi, csak a másik két ütem megvalósulásával nyer értelmet, önmagában nem támogatható.
A terv legtöbb funkcionális és formai visszássága a kutatások hiányosságaira vezethető vissza, nem tisztázott még a történeti épületek bemutatásának módja sem, így az új épületnek a régiekhez való viszonyára sem lehet megfelelő építészeti választ adni. Nem szerencsés az sem, hogy a tervezett fogadóépület méreteiben konkurál a történeti emlékkel.
Kellőképpen átgondolt és alátámasztott koncepció csak a falkutatás és a védett területen végzett régészeti ásatás eredményeire épülhet. A jelen helyzetet tekintve megfelelőbb megoldás a fogadóépületnek a történetiektől független elhelyezése és pavilonként való megfogalmazása akár ideiglenes jelleggel.
A fenti indoklás alapján a Tervtanács szavazás útján meghozott döntése, hogy a tervet nem ajánlja.
