Felébredt évszázados álmából az edelényi kastélysziget

.

A L’Huillier–Coburg-kastélyegyüttes a Holt-Bódva revitalizációja és a kastélyfelújítás után ismét régi fényében tündököl Edelényi kastélysziget néven. Az ország egyik legnagyobb és legjelentősebb barokk kastélya megújulásának első üteme 2014. március 27-én került átadásra.

l-huillier-coburg-kastely-edeleny01-1

„Magyarország kastélynagyhatalom lesz” – jelentette ki 2014. március 27-én, csütörtökön Edelényben Balog Zoltán. Az emberi erőforrások minisztere az Edelényi Kastélysziget felújítási munkálatainak első ütemét adta át a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei városban. Magyarország hetedik legnagyobb kastélyának és a hozzá tartozó parknak a rekonstrukciójára 2009 óta összesen csaknem 2,4 milliárd forintot – nagyrészt európai uniós támogatást – fordítottak. Az Edelényi Kastélysziget április 5-én nyitja meg kapuit a látogatók előtt.

Az edelényi birtokon Jean-François L’Huillier egri várkapitány 1716-ban kezdte el a kastély építését, amihez regimentjétől, a Caraffa-ezredtől kért ki kőműveseket, ácsokat és más mestereket.
Egy ekkora vállalkozást csak jól szervezett logisztikai háttérrel lehetett lebonyolítani. Az állványokhoz, a tetőszerkezethez és a nyílászárókhoz szükséges fát zömmel 20–40 kilométeres távolságból szállították a helyszínre, más építőanyagokat azonban nem kellett ekkora távolságról beszerezni. A helyi kőbányákból hozták a követ, amit nagyrészt a falazatba és az alapokhoz használtak fel. A habarcskészítéshez és a téglaégetéshez szükséges mész és homok is helyben, illetve a közvetlenül Edelény mellett fekvő Szendrőládon rendelkezésre állt. A falakhoz és a boltozatokhoz felhasznált téglát pedig a legtöbb uradalomhoz hasonlóan Edelényben is helyben égették. Az építkezés hajrájában egyszerre tizennyolc kőműves dolgozott segédeivel a kastélyon. A fuvarozást és szakértelmet nem kívánó munkákat napszámosokkal és jobbágyokkal végeztették.
Az építtető gróf halála után felesége, Marie-Madeleine de Saint-Croix 1730-ban fejezte be a kastélyt.

A régebbi épületrészek felhasználásával, barokk stílusban épült kastély tervezőjét Voit Pál stíluskritikai alapon Giovanni Battista Carlone, egri püspöki építész személyében határozta meg.
Írásos forrás hiányában azonban megoszlanak a vélemények a kastély tervezőjének személyét illetően. Carlone mellett felmerült Johann Lucas von Hildebrandt bécsi építész neve is.

A kastély fénykora (1730–1820) Az építtető Jean-François L’Huillier unokája, Ludmilla és az ő második férje, Esterházy István gróf idején végezték a legjelentősebb, máig fennmaradt átalakításokat a kastélyon és környezetében. A házaspár a Felső-Magyarországon foglalkoztatott vándorfestőt, az iglói Lieb Ferencet bízta meg hat szoba kifestésével. A legnagyobb összefüggő magyarországi rokokó falképek 1770-ben készültek el.

Ludmilla halála után fiára, Dessewffy Ferencre szállt a birtok, akinek a nevéhez már nem fűződött egyetlen jelentősebb átalakítás sem a kastélyegyüttesen. Miután 1820. február 14-én örökösök nélkül hunyt el, bekövetkezett mindaz, amit az ősei a 18. században mindvégig megpróbáltak megelőzni: a birtok és a kastély visszaszármazott a királyi kamarára, tehát az államra.

A Coburg-korszak (1831–1928) A német Szász–Coburg–Gotha hercegi családból származó Ferdinánd herceg, császári királyi altábornagy 1831-ben megvásárolta és hitbizománnyá alakította az edelényi uradalmat. A Coburgok Magyarországon a Felvidéken, hontszentantali kastélyukban éltek, az edelényi birtokot pedig inkább csak gazdasági megfontolásból szerezték meg. E tekintetben fellendülést hoztak a település életében, mivel 1845 előtt itt alapították meg az ország első cukorgyárát, birtokaikon pedig magas színvonalú mezőgazdasági tevékenységet folytattak. A kastély földszintjének egy részét már 1861-ben bérbe adták a járásbíróság céljaira. Az épület időközben lassú pusztulásnak indult, mivel lényegében már 1820-tól nem használták főúri rezidenciának. A fölöslegessé vált barokk kori gazdasági épületeket bontani kezdték, a 18. századi franciakertet pedig a 19. század első felében angolkertté alakították át, és sajnos nem gondozták megfelelően.

1909-re az épület már olyan állapotba került, hogy elodázhatatlanná vált egy felújítás, amit Ray Rezső Vilmos tervei alapján 1910 és 1913 között végeztek el. A kastélyra a kornak megfelelő, a barokkot utánzó, úgynevezett neobarokk kiegészítések kerültek, a középrész fölé pedig egy magas manzárdtetőt emeltek. Ekkor építették a lebontott, barokk kori gazdasági épületek alapjaira a ma is látható, íves patkószárnyakat a két, emeletes pavilonnal. A kastély főlépcsőházát is ekkor alakították át a mai formájára. A Coburgok 1912-ben a Bódvavölgyi Bányatársaságnak bérbe adták a kastély egyes részeit, köztük a kápolnát is. A bányatársaság ez utóbbit 1921-ben önhatalmúlag megszüntette: födémmel kettéosztotta és a helyén lakásokat alakított ki.
Közel százévnyi Coburg-birtoklás után, 1928-ban a kastély végleg a magyar állam tulajdonába került: az épületegyüttest ekkor az Igazságügyi Minisztérium vásárolta meg.

Az állami tulajdonlás időszaka (1928-tól) A minisztérium szintén Ray Rezsővel készíttette el a további módosítások terveit. A szükséges állagjavítások után főleg a nyugati oldalon kezdtek átalakításokba, ahol lebontottak egy barokk csigalépcsőt, megszüntették a homlokzatból kiugró, barokk kori, emeletes illemhelyeket, és kialakítottak egy új lépcsőházat. A földszinten börtönhelyiségeket hoztak létre, valamint szolgálati lakásokat a fegyőrök számára. A kocsiáthajtóból nyíló részt a 18. századi konyhával együtt a járásbíró lakása foglalta el, míg átellenben az adóhivatal helyiségei, illetve a portásfülke kapott helyet. A kastélyból a legnagyobb részt a járásbíróság kapta. A festett szobákban alakították ki a járásbírósági elnök lakását, amit a kápolna helyén további lakások követtek, ám ezeket már a korábbi kápolnatérbe épített falépcsőn lehetett megközelíteni. A patkószárnyakba kamrákat, garázsokat és egyéb gazdasági helyiségeket zsúfoltak be. A pavilonokban az edelényi csendőrlaktanyát, valamint a város országgyűlési képviselőjének a lakását alakították ki.

A II. világháború pusztítása nem kímélte az edelényi kastélyt sem. 1945-ben egy időre a szovjet parancsnokság költözött az épületbe. A helyreállítási munkák során számos cirill betűs feliratot találtak mind a földszinten, mind pedig a kastély dísztermében. A háború után a település megszerezte a sziget kastély mögötti részét, ahol sportpályákat építettek.

A pénzhiányhoz sajnos a "múltat végképp eltörölni" ideológiája is társult, ami nem az értékek megmentését eredményezte, hanem kényszerhasznosításokhoz vezetett. Megtörtént, hogy egyes, falképekkel díszített helyiségekben tyúkokat tartottak, az elektromos vezetékek helyét pedig több helyen közvetlenül a falképekbe vésték bele. 1965-ben lebontották a század elején készült manzárdtetőt és leszedték a kastélyról a neobarokk kiegészítéseket is. Ekkor már történtek ugyan kisebb-nagyobb állagmegóvási munkák, de ezek az épület romlását nem sokban akadályozták.
Az 1980-as évek közepére az épületben lévő hivatalokat kiköltöztették, a lakásokat megszüntették, az üresen álló épület pusztulása pedig drámaian felgyorsult. Az értékes falképekben a 20. századi rongálások után az állandó, súlyos beázások okozták a legnagyobb károkat, különösen azt követően, hogy az eresz, a párkányok és a tető végképp tönkrement. Így semmisült meg a falképek egy része, a díszterem boltozatát pedig a fagy feszítette szét.

A kastélysziget újjászületése (2009–2014)

Az Edelényi kastélysziget sokáig üresen álló épületeiben az 1990-es években már mindenütt csak a pusztulást lehetett látni. Megmentését sokáig külföldi tőke bevonásával képzelték el a helyi vezetők. A kaszinótól a wellness-szállóig megannyi ötlet merült fel, ám egyik sem járt sikerrel. A kastély kezelését 2001-ben vette át a Forster Központ jogelődje, a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága. Az üzemeltetésre szánt évi néhány millió forintból azonban kilátástalan tűnt az épületegyüttes értékeinek megmentése. Ezért az intézmény "Országbemutató Programja" keretében kiemelt turisztikai pályázatok kidolgozásába kezdett.
A sikeres pályázatoknak köszönhetően az Edelényi kastélysziget rekonstrukciója két ütemben valósul meg. A 2,4 milliárd forintos első fejlesztési ütem eredményeképpen újult meg a kastély külseje, valamint belső tereinek kétharmada, illetve a szigetnek a kastélyhoz tartozó része, az 5,1 hektáros park. Emellett a Bódva folyó partján egy fogadóépületet és egy 70 személygépkocsi, valamint 8 busz fogadására alkalmas parkolóhelyet építettek, ahonnan a szigetet egy új gyaloghídon lehet megközelíteni. A 2010-es árvíz nagyban hátráltatta az építkezést, ezért a 2009. évi kezdés után a munkálatok csak 2013-ban fejeződtek be.
2012. november 28-án kezdődött el a második fejlesztési ütem, ami a 900 millió forintos európai uniós támogatásnak köszönhetően, az önkormányzati tulajdonú sportpálya megvásárlásával a kastélysziget egyesítését, valamint a kastély látnivalóinak a bővítését tűzte ki célul. Az Új Széchenyi Terv Környezet és Energia Operatív Programjának (KEOP) keretein belül, 180 millió forintos európai uniós támogatással készült el a Holt-Bódva revitalizációja. A holtág az évtizedek során teljesen eliszaposodott és szemetes posvánnyá változott. Medrének, kanyarulatainak és rézsűinek helyreállításával, a vízpótlás megoldásával, valamint őshonos növények és állatok betelepítésével azonban 2012-re újra élővé vált. A revitalizáció 2,7 hektárt érintett. Ebből a holtág hossza 798 folyóméter, átlagos mélysége pedig 1 méter volt. A rendbetételt a növény- és állatvilág mentésével kezdték el, majd több mint 10 ezer köbméter iszapot termeltek ki és szállítottak el innen. A kastélyt ma már ha nem is mindenütt a régi medrében, de újra víztükör veszi körül, éppúgy, mint 300 éve, az építés kezdetekor. A sziget újjászületésétől kezdődően a L’Huillier–Coburg-kastélyegyüttes új neve Edelényi kastélysziget lett.

Ma már csak az egykori fényképek árulkodnak arról, hogy az idő és a hálátlan utókor sem kímélte ezt a 18. században épült, gyönyörű kastélyt. A falai között volt járásbíróság, földhivatal, börtön, szovjet főparancsnokság, fűszerraktár, öregek napköziotthona, óvoda és szükséglakás is. Az elmúlt évtizedekben megtörtént, hogy a történeti terekben tyúkokat tartottak, az elektromos vezetékeket közvetlenül a rokokó falképekbe vésték, a vörös hadsereg pedig cirill betűs feliratokkal dekorálta ki a termek falait. Az évekig üresen álló épület pusztulása drámai volt. Az értékes falképekben a 20. század rongálásai után az állandó, súlyos beázások okozták a legnagyobb károkat, különösen azt követően, hogy az eresz, a párkányok és a tető végképp tönkrement. Így semmisült meg a falképek egy része, a díszterem boltozatát pedig a fagy feszítette szét.

Az európai uniós támogatással most zárult beruházás során nem csak a barokk kastélyépületet, de a csaknem 50 hektáros barokk kastélyparkot is felújították, visszaállítva a kastély környezetének sziget jellegét. Így ma már ismét lenyűgöző látványt nyújt a kastély eredeti pompájában helyreállított, címeres homlokzata, a gondos kutatások eredményeként rekonstruált falszín, a lecserélt nyílászárók, az új tető, valamint a helyreállított kovácsoltvas korlátok és kapuk.

A szakemberek számára komoly kihívást jelentett az épület belső tereinek helyreállítása és a páratlan rokokó falképek restaurálása. A történeti terek mintegy ezer négyzetméternyi festett falfelületének helyreállításán 12 restaurátor több mint másfél éven át dolgozott. Az, hogy a nem egy helyütt csaknem teljesen tönkrement falképek ma az eredeti pompájukban láthatók, az ő munkájuk mellett az edelényi Kastélybarátok Körének is köszönhető: az általuk összegyűjtött, archív fényképek segítették a falképek elpusztult részleteinek a helyreállítását. A kastély keleti szárnya emeleti szobáinak falait díszítő, rokokó életjeleneteket egy, a kastélyban megtekinthető 3D-s film kelti életre. A filmet M. Tóth Géza Balázs Béla-díjas filmrendező jegyzi, főszereplője pedig Rost Andrea.

Az edelényi kastélybarátok régi fényképei adtak támpontot a restaurátoroknak a szovjet főparancsnokság idején szétvert, majd a fagy által szétfeszített boltozatú díszterem kandallóinak a rekonstrukciójához is. A kandallók helyreállításával együtt komoly szakmai kihívást jelentett a kastély eredeti, 18–19. századi kályháinak restaurálása is. A kastély felújított termei alkalmasak állandó és időszaki kiállítások elhelyezése, valamint rangos tudományos és művelődési, kulturális rendezvények – konferenciák, koncertek – lebonyolítására is.

Építészeti szempontból a legnagyobb feladatot a 20. század elején szétvert kastélykápolna helyreállítása jelentette. Annak idején a kápolna légterét egy födémmel kettéosztották, szétrombolták a boltozatot, felismerhetetlenné tették az oratóriumot és bányászlakásokat alakítottak ki az egykor felszentelt helyen. Aprólékos kutatások és korabeli források alapján mára sikerült újjávarázsolnunk a kápolnát, s itt helyezték el a kastélyt építtető L’Huillier báró utolsó leszármazottjának, Dessewffy Ferencnek a helyreállított sírkövét is.

A fizikai építkezéssel párhuzamosan a Forster Központ munkatársai megkezdték a szellemi építkezést is. Elindítottak egy kutatási programot, amelynek célja a kastély építéstörténetének és a falképek történetének feltárása és művészettörténeti értékelése, valamint a 18. századi edelényi hétköznapok kutatása volt. Emellett 2013 őszén elindították a múzeumpedagógiai programokat is a ma már fenntartható módon, földhővel fűtött kastély falai között, hogy a fiatalabb generációknak minél élményszerűbben adhassuk át a barokk korral kapcsolatos tudásanyagot.

A most lezárult beruházással nem ért véget az Edelényi Kastélysziget fejlesztése. A 2012 végén elindított, második fejlesztési ütemben, mintegy 900 millió forintos, nagyrészt európai uniós támogatással felújítják és kiállításokkal rendezik be a kastély nyugati szárnyának termeit is, valamint a kastélysziget déli felén kialakított sporttelep felszámolásával és az angolpark helyreállításával teszik teljessé a kastélyszigetet a szakemberek.


Fotók: Dr. Korom János