Visegrád-lepencei római őrtorony: tanulmány 3D-ben
A Visegrád-lepencei római őrtorony leletegyüttesének SziMe 3D-s technológiával felmért maradványait Fülöpp Róbert és Buzás Gergely tanulmánya mutatja be az őrtoronynak és kapujának csaknem százmillió színezett pontot tartalmazó, nagypontosságú, alak és színhelyes felmérésen alapuló elméleti rekonstrukcióját.
A magyarországi limes a világörökségi helyszínek egyik várományosa, ezért is jelentős a minél pontosabb ismerete.
A SziMe 3D Kft. a „3D-s technológiai innovációk a turizmus, oktatás és sport területén” című K+F projekt keretében többek között a kulturális örökség – műemlékek, műtárgyak, tárgyi leletek – modern technológiával történő dokumentálásának és bemutatásának lehetőségeit vizsgálja. A projekt során került sor az 1994-1999 között feltárt Visegrád-lepencei római őrtorony leletegyüttesének – falmaradványok esetében Leica HDS7000 3D földi lézer-, az építési tábla és a három szoborfej esetében Artec EvaTM 3D kézi szkennerrel történő – felmérésére.
A lepencei burgus beszkennelt falmaradványai
A tudományos rekonstrukció a régészeti, művészettörténeti vagy restaurátori kutatás eredményein alapul, és a feltárt objektum vagy tárgy részletes dokumentálásával kezdődik.
Ennek része a felmérés, amely – a korábbi műemléki gyakorlat szerint – készülhet teljesen hagyományos mérési (pl. mérőszalag) és rajzi (körző, vonalzó) eszközökkel. Az utóbbi másfél évtizedben azonban ezek kiegészültek különféle geodéziai – szintező és távolságmérésen alapuló – mérőműszerekkel, amelyek alapvetőena pontosabb mérést teszik lehetővé.
A római birodalom európai határait légiós, segédcsapat- és időszakos táborokból, erődítményekből, kiserődökből, tornyokból, folyami határ mentén hídfőállásokból, sáncokból, kővagy fakerítésekből, falakból, valamint az ezeket összekötő limes-útból álló rendszer védte.
A birodalom pannoniai határszakasza folyami határ – ún. ripa – volt, ahol a határvédelmi rendszer igen fontos eleme volt a Duna mint víziút, és az erődítményeket összekötő út, a limes-út.
A szakirodalom az európai limes számos őrtornyát említi. Többségüket régészeti kutatás alapján ismerjük. Maradványaikat – alap-, ritkábban felmenő falaikat – lehetőség szerint konzerválva, kiegészítve mutatják be.
A limes dunai – ma Ausztria területére eső – noricumi szakaszán két olyan őrtorony – Bacharnsdorf,
Zeiselmauer – maradványai is ismertek, amelyek egykorúak és néhány fontos jellegzetességük alapján összevethetők a Visegrádlepenceivel, valamint felmenő falaik jelentős magasságban állnak.
A Bacharnsdorfi burgus alaprajza és romjai
A legújabb alkalmazott technológia a földi lézer- és kézi szkennerekkel való dokumentálás, amely nagypontosságú, alak- és színhelyes felmérést tesz lehetővé.4 Ez olyankor rendkívül fontos, amikor maga a kutatás, vagy éppen a helyreállítás elmaradása miatt részben vagy teljesen megsemmisülnek a feltárt maradványok.
A Visegrád-lepencei római őrtorony maradványainak földi lézerszkennerrel készült felmérésének eredménye egy csaknem százmillió pontot tartalmazó színezett pontfelhő, amelyről – mint egy alak- és színhelyes modellről – bármilyen nézet készíthető. Így a feldolgozás első lépéseként – az építészeti objektumok ábrázolási szabályai szerint – ortogonális nézetek, felülnézet („alaprajz”) és oldalnézetek („homlokzatok”) készültek.
A pontfelhő az épület pusztulására, szerkezeteinek alakváltozására, kitűzési vagy építési pontatlanságára vonatkozó elemzést is lehetővé tesz. A felmenő teherhordó szerkezet – falak és pillérek – külső falsíkjának meghatározásakor kiderült, hogy az északi és nyugati fal pontos – 90°-os – kitűzésével ellentétben a déli fal irányát nem sikerült jól meghatározni. Hasonló pontatlanság figyelhető meg a pillérek függőleges falsíkjainak – a külső falak falsíkjaival nem párhuzamos – meghatározásánál is.
ásatási alaprajz
rekonstruált alaprajz 3D-s felmérés után
A késő római határvédelmi rendszer objektumai, köztük az őrtornyok, többé-kevésbé egységes
tervek alapján épültek. Alapvetően katonai, gyakorlati megfontolások szerint alakították ki a részletformák nélküli, egyszerű, csaknem teljesen szabályos négyzet alapú hasáb tömegű épületeket. Az esztétikai szempontok csak kivételes esetben és helyen érvényesültek.
rekonstruált földszinti alaprajzi metszet
rekonstruált keresztmetszet
rekonstruált középtér
A két, kronológiailag és földrajzilag is legközelebbi ausztriai burgus, bár a lepenceitől eltérő típusokhoz tartoznak, néhány fontos jellegzetességüket tekintve felhasználhatóak a lepencei rekonstrukciójához. A lepencei burgus négypilléres elrendezésével közel áll a zeiselmauerihez. Itt, és a vele teljesen azonos
alaprajzú Őcsény-soványtelki burgus esetében alkalmazott L alaprajzú pillérformák azt sugallják,
hogy a belső pilléreket boltívek kapcsolták össze és az általuk közrezárt terület egy belső szintosztások nélküli, aknaszerű térrész volt. Egy ilyen belső akna azért is igen praktikus egy erődítményben, mert lehetővé teszi a hajítógépek és muníciójuk emelőszerkezettel való feljuttatását a felső szintre akár harc közben is,
ugyanakkor lehetővé tette a hatékony füstelvezetést, amelyre a fűtés és a főzés miatt is szükség lehetett egy burgus épületében.
rekonstruált bejárati homlokzat
rekonstruált első emeleti tér
rekonstruált második emeleti tér
rekonstruált emeleti lépcső
rekonstruált tetőszerkezet
Lepence tanulmány (PDF)